Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÓSA ANDRÁS, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
502 irányú változtatásával elindult. Az előttünk lévő törvényjavaslat pedig ennek szerves folytatásak ént tekinthető. A másik kérdés, amiről szeretném álláspontunkat kifejteni, a szétválás kérdése. Mindenki tudja, hogy a szétváláshoz előírt kétharmados szavazati arány rendkívül magas. Az esetek igen nagy részében szinte teljesíthetetlen. Még reménytelenebb a helyzet, ha egy több települést átfogó szövetkezetről valamelyik település szeretne leválni, és a jövőben önálló szövetkezetként kíván működni. Igen nagy valószínűséggel ehhez nem tudják megszerezni a szövetkezet tagjai kétharmadának szavazatát. Úgy gon dolom, hogy a törvényjavaslatban előterjesztett egyszerű szótöbbség reális és teljesíthető szabály. Fontos szabálynak tartom, hogy a törvényjavaslat a most hatályos normaszöveget pontosítva meghatározza a volt taggal való elszámolás módját és végső határid ejét. Ennek hiánya is igen sok feszültség forrása volt, az elszámolás határidejének halogatása pedig a volt tagra nézve kifejezetten hátrányos. Szeretnék még néhány szót szólni a törvényjavaslatban előterjesztett új 11. fejezetről, amely a mezőgazdasági sz övetkezetekre vonatkozóan különös szabályokat állapít meg. Az egyik bizottsági ülésen erről ugyanis nem kevesebbet állított az egyik mezőgazdasági érdekképviselet jelen lévő képviselője, mint azt, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó sajátos szab ályok törvénybe foglalása alkotmányellenes. Az alkotmányellenesség indokául azt hozta fel, hogy az eltérő szabályok léte megkülönböztetést jelent a más típusú szövetkezetekhez képest, márpedig a megkülönbözetést az Alkotmány tiltja. Véleményem szerint ninc s igaza az érdekképviselet megbízottjának, és azoknak a képviselőtársaimnak sincs, akik az ezen az érvelésen alapuló alkotmányos aggályokat osztják. A Magyar Köztársaság Alkotmánya a megkülönböztetést általában véve nemhogy nem tiltja, de kifejezetten épít is rá. Épít rá, mert a társadalom maga is így működik, különbséget tesz gyermek és felnőtt között, férfiak és nők között, munkavállalók és nyugdíjasok között. Ez a megkülönböztetés nem alkotmányellenes, hanem természetes. Az Alkotmány tehát nem a megkülön böztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetést. És azt is csak akkor, ha ennek a hátrányos megkülönböztetésnek nincs meg az alkotmányos alapja. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre javasolt sajátos szabályok léte önmagában semmilye n alkotmányos aggályt megalapozottan nem vet fel. Az pedig, hogy ezek a sajátos szabályok összegyűjtve egy önálló fejezetben kerülnek elhelyezésre, megint csak nem alkotmányellenes, hanem egyszerűen jogtechnikai kérdés. A formai kérdéseken túl szeretnék vé leményt nyilvánítani a fejezet tartalmáról is. Álláspontunk lényege, hogy a stratégiai döntések meghozatalának tekintetében szükség lehet az egy tag – egy szavazat elvének áttörésére, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor elzárjuk a szövetkezeteket a tőkebevoná s lehetőségétől. (10.30) Én is egyetértek azzal, amit az MDF vezérszónoka itt mondott, hogy ezt pontosan szabályozni kell. Azt viszont már a másik végletnek tekintem ezzel kapcsolatosan, ha valamennyi kérdésben bevezetnénk az üzletrészarányos szavazást, hi szen akkor joggal kérdezhetnénk: mitől szövetkezet a szövetkezet? Miért ne nevezhetnénk akkor már gazdasági társaságnak? Szerintem alapvetően két dologban különbözik a szövetkezet a gazdasági társaságtól: az egyik a szövetkezeti szolidaritás elve, a másik az egy tag – egy szavazat elve. Azt akarjuk, hogy a szövetkezetek a jövőben is szövetkezetek legyenek, feltéve persze, hogy ezt a tagság is így gondolja. Ezért tehát támogatjuk azokat a megoldásokat, amelyek bizonyos esetekben lehetővé tennék az üzletrészará nyos szavazást.
