Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
498 megmaradna, ami ma megvan. Azaz, akinek a gép van a kezében, az tudja kezében tartani a kistermelőt, a mezőgazdaságra vállalkozni akarót is. Ezeket a pozitív folyamatokat inkább segíteni akarjuk, mint gátolni, mert az a vállalkozói réteg, amely ma meg akar indulni, erre még rászorul. Úgyhogy lesznek a törvénnyel kapcsolatosan javaslataink, de nem kizárólag a törvényhez kapcsolódó egyéb javaslataink is napvilágot fognak látni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dor nbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Juhász Pál képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Juhász Pál az SZDSZképviselőcsoport nevében JUHÁSZ PÁL, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr! A mi meggondolásaink rendkívül hasonlóak ahhoz, amiket Kánya Gábor elmondott, de azért néhány dolgot élesebben vagy tisztábban szeretnék most hangsúlyozni ebből a dologból. Ezzel az utalással azt is akarom mondani, hogy én abban a hitben beszélek, hogy a koalíció többsége is hasonlóan gondolkozik, mint Kánya Gábor, és ezért a párbeszédnek van értelme. Azt látnunk kell, hogy azok a nehézkes helyzetek, amelyek a mezőgazdaságban ma vannak – kibékíthetetlen ellentétek, elakadt eljárások, olyan patthelyzetek, amikből senki sem tudja, hogy hogyan lehet továbbmenni – , azok csak részben fakadnak abból, hogy örököltünk egy lejárt intézményrendszert meg ehhez kapcsolódó magatartásokat, és csak részben abból, hogy a gazdasági v álság a nyakunkba szakadt, és máig nem sikerült kilábalni belőle. A megoldhatatlan helyzeteket jelentősrészt bizony ezen Parlament sarlatán törvényhozása okozta. Az a csomag, amivel itt most szembe kell néznünk, az az ellentmondás, ami a közt feszül, ami a z általános szövetkezeti törvényben van, és ami az átalakulási törvényben van. Ez a Ház – ha messziről nézzük – nagyon nevetséges módon ellentétes irányban farigcsálta tovább annak idején, 1991 végén az általános szövetkezeti törvény tervezetét és az átala kulási törvény tervezetét. Az átalakulási törvény tervezetét tovább vitte egy még szigorúbb, még szövetkezetibb szabályozás felé, tehát egy olyan szabályozás felé, amely a szövetkezetet úgy fogja föl, mint a közreműködők közös szervezetét, a közreműködők v állalatát, és amelyik éppen ezért szolidaritási alappal és mindenféle egyébbel dolgozik, de legfőképpen a jövedelem szétosztását elsősorban a közreműködéshez köti, nem pedig a vagyonhoz, ugyanakkor az átalakulási törvényt egy ellentétes irányba faragta, és ezzel egy olyan tulajdonosi szerkezetet hozott létre a volt mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezetekben, ahol a közreműködők a vagyonnak csak negyedével, harmadával rendelkeznek. Tehát kialakult egy helyzet, ahol a vagyoni struktúra teljesen ellentmond a szövetkezeti elveknek, és az így kialakult vállalatnak mégis a szövetkezeti törvény szerint kéne működnie. (10.10) Ebből adódik ez az abszurdum. Ennek a gondolkodásnak vannak komikus vonulatai is. Hogy mennyire nem értette a Ház, hogy mit csinál, ezt jó l mutatja – mondjuk – a szolidaritási alap kérdése. Az általános szövetkezeti törvénybe azért került bele a szolidaritási alap fogalma – ami nyugateurópaias neve annak, amit a szocialista jog fel nem osztható szövetkezeti vagyonnak nevezett – , mert nyugateurópai fogalmakban gondolkoztunk, s akkor úgy éreztük, hogy a szövetkezetnek van bizonyos típusú – mondjuk – alapítványi vagy tagok fölötti karaktere. Arra gondolok itt, hogy egykét falu komoly sertéstartóinak szövetkezete – ha már lé tezne ilyen szövetkezet – nem csupán azé a 15 családé, amely ott az értékesítést, ütemezést, tápkezelést csinálja, hanem a falu mindazon sertéstartóié, akik be akarják tartani azokat a szabályokat, amelyeket diktál ez a szövetkezet. S ha mind a 15 kicserél ődik is, ez a szövetkezet akkor is folytonos. Ettől van alapítványi, szolidaritási jellege egy szövetkezetnek, ettől valami más ez, mint a gazdasági társaság.
