Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - DÉNES JÁNOS (MIÉP)
483 Elnök Úr! Én szeretném megkérni elnök urat, hogy éljen elnöki jogával, a Házszabálynak és az elnöklés gyakorlatának megfelelően – a Ház jelenlegi állapotára tekintettel és a téma súlyánál fo gva, amely a magyarság következő évezredre szóló érdekeit sérti, ha itt hibás döntést hozunk – az általános vitát napolja el, mert ha módja van az általános vitát elnapolni, akkor én majd később kívánok felszólalni. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm, Képviselő Úr! Nincs mód arra, hogy az általános vitát elnapoljuk, vagy most kell elmondania, vagy pedig el kell állnia a felszólalástól. DÉNES JÁNOS (MIÉP) Elnök Úr! Akkor kénytelen vagyok elmondani. Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Pontosabban a Magyar Köztársasá g tisztelt Országgyűlése, sőt mélyen tisztelt Országgyűlése! Engedjék meg, hogy hivatkozzam arra, hogy az általános vitában szakszerűen, különféle szempontból – mind mezőgazdasági szakszerűséggel, mind jogászi szakszerűséggel, a féltés szempontjából is kül önféle érvelési rendszerrel – igen tiszteletre méltóan érveltek előttem az általános vitában felszólalók, egyesek már majdnem a részletes vita precizitásával. Így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy csupán csak egy jelenségről beszéljek, amelynek, s ajnos, van egy kis személyes keserű íze is. Mégpedig hivatkozom az 1805ös számon benyújtott önálló képviselői indítványomra, amelyet még 1991. február 18án, tehát abban az időszakban nyújtottam be, amilyen időszakról Rott Nándor képviselő úr is beszélt a Független Kisgazdapárt nevében, és a saját érvelését tiszteletben tartva hivatkozom erre. Tulajdonképpen mi volt az én módosító javaslatom tárgya? Ha netalán a tisztelt Ház 1991. február 18án megfelelt volna annak a méltóságnak, amiért egyenként és össze sségében ideküldték, a magyar Parlament tisztelt falai közé, akkor valóra válhatott volna az a javaslat, amely javaslatot több évezredes erkölcsi gyakorlat alapján, több évezredes jogismeret és joggyakorlat alapján tettem, hogy a földet vissza kell írni an nak a nevére, akitől elrabolták. A javaslatot én végső soron indoklással is elláttam, mely indoklásban olyasmiről beszéltem először is, hogy a kétszer kettő négy egyszerűségével és anyagi, pénzügyi, gazdasági vonzat nélkül lehet ezt a jogi alkalmazást megv alósítani, hiszen azzal, hogy a sérelmet szenvedett, megrabolt paraszt nevére visszaírjuk a tőle elrabolt földet, tulajdonképpen nem történt semmi; a tsz kukoricája éppúgy zöldell, a tsz traktorja éppúgy dübörög rajta, csupán megteremtődik annak a lehetősé ge, hogy aki még tavasszal vetett, az ősszel arathasson és megbeszéljék a következő gazdasági év hogyanmikéntjét. Akkor javasoltam, hogy az egész kárpótlás, kártérítés, ami ezután következik, ez viszont már függhet az ország teljesítőképességétől, és ebbe n az esetben talán a kártérítés helyett a kárpótlás alkalmazásától sem idegenkedtem volna. Hogy a tisztelt Ház mennyire nem felelt meg erkölcsi, politikai, sőt egyszerű, egyénenkénti emberi tisztének, bizonyítja az, hogy egy ilyen jellegű javaslatot a tisz telt Ház nem megszavazott, nem leszavazott, hanem 64 igennel, 72 nemmel és 115 tartózkodással nem engedett a napirendre tűzni. Ezt parlamenti jegyzőkönyv bizonyítja. A következő a helyzet: én megértem, hogy egy 385 fős Parlamentből hárman vagy öten tartózk odnak, mert istenem, fáradtak, elpilledtek, kinek a lóversenyen, kinek a barátnőjén jár az esze… (Derültség.) …de nem történhet ez meg – engedjék meg, hogy felolvassam – 115 képviselő esetében. (20.20) Itt tulajdonképpen mindnyájunk egyénenkénti felelősség éről van szó. Tulajdonképpen hány év után ér utol bennünket ez a minősíthetetlen parlamenti képviselői viselkedésünk? A részletezett szavazás szerint még ma is nyomon követhető, hogy a Parlamentnek melyik része, melyik személye, ki milyen módon szavazott e bben a kérdésben.
