Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
415 élővilágát tekintve nagyságrendekkel gazdagabb, mint a szántó, amely ilyen szempontból monokultúrának tek inthető. A gyepek ma már szinte kivétel nélkül a nagyon gyenge termőképességű területeken találhatók, amelyeket szántóként nem is lehet talán gazdaságosan megművelni. Az elmúlt évtizedekben dotálták a szántók területnövelését, aminek következtében jelentős és különös természeti értékek semmisültek meg, és irreálisan nagy lett a szántóterület nagysága Magyarországon. Ugyanakkor körülbelül egymillió hektár felhagyott szántóterület található az országban eróziós, deflációs területen és veszélyes mértékű gyomos odásnak kitéve. Felmerül a kérdés, vajon mi indokolja a szántóterületek növelését, jelentős természeti értékek pusztulása árán is. Míg egyik oldalról igaz, hogy a szántót fel lehet újítani időlegesen gyephasznosítással, addig ez a másik oldalról nem igaz. Ahhoz például, hogy az erdőt szántóként lehessen hasznosítani, el kell végezni többek között a tuskózást. Ezzel pedig olyan mértékben avatkozunk be az erdő talajlakói életébe, ami visszafordíthatatlan károkat okoz, és nem is lehet később eredményesen erdőg azdálkodást folytatni ezeken a területeken. A természetvédelemnél maradva, a törvény egy, a tulajdonszerzéssel kapcsolatos hibájára szeretném felhívni a figyelmet. Mint tudjuk, a javaslat gátolja a teljes körű privatizációt, illetve bizonyos tulajdonnak a forgalomképtelenné válását eredményezi. Mint tudjuk, arról van szó, hogy 300 ha lenne a tulajdonszerzés maximális lehetősége. Vajon az e feletti nagy kiterjedésű, természetvédelmi szempontból igen értékes területeket hogyan privatizálnák? A maximálisan 300 haos tulajdonszerzés politikailag bizonyosan indokolt, de merev alkalmazása nem szerencsés, mert nem teszi lehetővé, hogy magánszemélyek és szervezetek, egyesületek, amelyek természetvédelmi célból alakulnak, megvásároljanak nagyobb legelőt, gyepet vagy halastavat. Pedig az állam kötelezettségéből jelentős terheket vállalnak át, levéve ezzel az állam válláról a felelősséget. Mint tudjuk, Európa valamennyi fejlett országában a nem kormányzati szerveknek lehetőségük van ilyen céllal földet vásárolni, én azt gondolom, szükséges lenne ez nálunk is. Tisztelt képviselőtársaim! A földhasználó kötelessége a talaj megóvása a minőségrontó tényezőktől. Én azt mondom, nemcsak a felhasználónak kell óvnia, hanem komoly állami beavatkozásokra van szükség a légszennyezés, a savas esők és a közlekedés okozta károk miatt, nem is beszélve a veszélyes üzemek közelségéről, amelyek nagyságrendekkel nagyobb károkat okozhatnak a talajban, mint maga a felhasználó, és kényszerhelyzet elé állíthatják a gazdákat, ezért meg kell jelení teni az állam szerepét és felelősségvállalását ezen a területen. Dicséretesnek tartom azt a törekvést, hogy a termőföld – mint nemzeti kincs – állagának megóvására, a termékenységének fenntartására, a kedvezőtlen folyamatok elleni védelmére törekszik a tör vény. Ez azonban esetenként oda vezetett, hogy a földhasználónak minden cselekedetét törvényben akarja előírni, agrotechnikai előírásokkal köti meg a használó cselekvési szabadságát. Jó példa erre a mélyforgatáshoz szükséges talajtani szakvélemény. A törvé nyjavaslat foglalkozik a mellékhasznosítással is, és elég nagy teret szentel neki. Mégis kimaradt egy lényeges dolog belőle: a gyepréteg kitermelésének a szabályozása. Lehet ugyan véleményem szerint is gyepet kitermelni egy mélyhumuszos rétegű területről ú gy, hogy később ott helyreállítható a mezőgazdasági művelés. Meg kell jegyeznem, hogy a gyepek nagy része olyan területen található, ami gyenge termőképességű. Ha ilyen területről termelünk ki gyeptéglát, azt gondolom, a helyreállítás nagyon nehéz lehet – valószínűleg megvalósíthatatlan. Olyan esetben, amikor nagyon nagy mennyiségű gyeptéglára lenne szükség – például a világkiállítás – , akkor komoly területeket tehetünk tönkre. Márpedig törvénnyel meghatározott feltétel nélkül elég egyszer kivételt tenni, s utána szabályozhatatlanná válik a folyamat.
