Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
408 felkészült, elsajátította a bűnüldözés modern technikáit, ugyanakkor jogtisztelő azon a módon, hogy tényleg el tudja magát fogadtatni polgárbarátként, az áll ampolgárok segítőiként. A lakosság részéről kétségtelenül rengeteg panasz érkezik a közbiztonságra vonatkozóan. Ezért ne felejtsük el – és én magam igen sok alkalommal tapasztaltam – , hogy igen sok panaszt lehet a lakosság részéről hallani a rendőrség fell épésével kapcsolatban igen sok esetben. Vannak hírhedtté vált esetek, amelyeket szinte iskolapéldaként szoktak emlegetni arra, hogy a rendőrség durván, brutálisan, hebehurgyán viselkedik egyegy ügyben. Ennek néha tragikus következményei is feltételezhetőe k, de azt hiszem, talán érdemesebb odafigyelni a mindennapi durvaságokra, amelyek igen sok állampolgárt érnek, és igen sok bosszúságot, keserűséget, fájdalmat okoznak. Szóval olyasmire gondolok, hogyha felhív engem egy választópolgár, és azt mondja, hogy k érem, engem tetten értek ittas vezetésen, elvették a jogosítványom, előállítottak, hogy vért vegyenek tőlem, én ezt teljesen jogszerűnek tartom, tényleg elkövettem ezt a cselekményt, ittasan vezettem. De miért vertek meg akkor, amikor kiráncigáltak a kocsi ból és amikor előállítottak? És mit tudok tenni? Erre nem tudok neki semmit sem mondani, az illető hangja, stílusa hitelesítette számomra – ismeretlenül is – , hogy igaz az, amit elmond. Erre nem tudok mit mondani, mert nem tudom azt mondani, hogy tegyen pa naszt, tegyen feljelentést a hivatalos eljárásban való bántalmazás bűncselekménye miatt, mert rendelkezésemre állnak a Legfőbb Ügyészség által készített kimutatások, statisztikai adatok, amelyek arról szólnak, hogy 1991ben például 734 esetben történt felj elentés e miatt a bűncselekmény miatt, tehát bántalmazás miatt, 1992ben 590 esetben, az 1993as adat még nem végleges, ezért nem akarom ismertetni, és ebből vádemelésre 1991ben 119 esetben, 1992ben 83 esetben került sor. Hasonlóképpen lehet emlegetni a kényszervallatást, amellyel kapcsolatban 1991ben 258 feljelentés történt, és mindössze 9 vádemelés, 1992ben pedig 190 feljelentés, és mindössze 37 vádemelés. Lehet, hogy ebben a békés pillanatban, amikor a rendőrségi törvény elfogadása előtt állunk, ünne prontás erről is beszélni, de azt hiszem, nagyon is fontos, hogy a rendőrség megszívlelje azt, hogy ezekben a dolgokban óvatosan és mindig is jogszerűen járjon el. Itt természetesen elhangzik rendőri vezetők részéről olyasmi, hogy ezek a feljelentések mega lapozatlanok, sőt sajnos el kell mondanom, hogy olyat is hallottam különböző emberektől, hogy ezt a cigányok csinálják, a cigányok a cella falához verik magukat, hogy aztán feljelentést tehessenek bántalmazás miatt. Szerencsére azonban a Legfőbb Ügyészség nem így értékeli ezt a dolgot, és abban a levélben, amelyet a legfőbb ügyész úrhoz intézett kérdésemre a legfőbb ügyész úrtól kaptam, és amely ezeket az adatokat tartalmazza, az is szerepel, hogy az ügyészségnek, az ügyészségi nyomozóhivataloknak, amelyek hivatalból foglalkoznak az ilyen jellegű feljelentésekkel, feltűnt a megszüntető határozatok, tehát a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatok igen nagy száma. Ezért az ügyészség azt tervezi, hogy az 1994es évben általános jellegű vizsgálatot indít eff ajta ügyekben. Én ezt nagyon is indokoltnak és fontosnak tartom, mert Vona képviselő úr délelőtti felszólalásában elhangzott az, hogy a cigánytelepen, ahol bűnözőket kerestek, ott egységesen ellenálltak, a rendőrök pedig egységesen ellenállnak annak, hogy segítsék azt, hogy felderítésre kerüljön, hogy követette el valaki, követteke el itt rendőri szervek túlkapást. Ennek az egységes fellépésnek a következménye az, hogy a nyomozás eredményessége az ilyen jellegű és a rendőri mivolttal összefüggő bűncselekm ények ügyében 20% alatt marad, vagyis jóval alatta az általános bűncselekménynyomozási eredményességnek. Azt hiszem, hogyha egy ügyészi jelentésben az áll, hogy azért nem lehetett megtudni, hogy a közül az öt rendőr közül, aki nyilvánvaló an megvert egy személyt – és ezt a nyomozás egyértelműen megállapította, hogy az illetőt rendőrök bántalmazták – , büntetőeljárásra, illetve vádemelésre mégsem kerülhetett sor, mert nem sikerült kideríteni, hogy ki volt a tettes, azért, mert a rendőrök
