Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
348 Most röviden magáról a törvényről. A törvény rendkívül fontos, hitelessé teszi a rendőrséget, világossá teszi az állampolgár előtt is, hogy milyen j ogai és kötelezettségei vannak, egyszerre legitimál és legalizál. Ugyanakkor világosan meg kell állapítanunk azt is, és látnunk kell, hogy maga a törvény mind a rendőrség kötelességei, mind jogai tekintetében merőben új dolgokat nem tartalmaz. Azok a jogok és kötelezettségek, amelyeket a törvény a rendőrségnek ad, alacsonyabb szintű szabályban már megfogalmazódtak, lényegében a rendőrség ennek alapján működik. Ez nem jelenti, hogy csökkenteném a törvény jelentőségét, pusztán arra akarok utalni ezzel, hogy j oggal várhatjuk e törvény hatálybalépésekor, hogy nem az újdonság nehézségeivel kell megbirkózni a rendőrségnek, hanem a törvényt kellő hatásfokkal azonnal tudja alkalmazni. Ugyanakkor – már itt is szóba került – a törvény nem minden. Az állomány szervezet tsége, képzettsége legalább olyan mértékben befolyásolja a rendőrség tevékenységét, annak hatásfokát, mint maga a törvény. Ebből a szempontból is fontosnak tartanánk – úgy tűnik azonban, erre már nem kerül sor e parlamenti ciklus időszakában – , hogy a rend őrségre és a rendészeti szervekre vonatkozó szolgálati törvényt is hamarosan elfogadja a Parlament. Mint ahogy az is kétségtelen előttünk, hogy a következő kormánynak, a szűkös lehetőségek között is, kiemelten kell kezelni a rendőrség személyi állományának növelését, anyagi megbecsülését és technikai ellátottságát. Úgy látjuk, hogy napjainkban és a jövőben is a rendőrség fejlesztésének egyik kulcskérdése az állomány képzettségének növelése. Ma az a helyzet, hogy a rendőrség állományából hiányzik az a középg eneráció, akitől a fiatal szakemberek egyáltalán megtanulhatják a szakmát. Hiszen egy jó nyomozót magas szintű iskolai végzettség kell, hogy jellemezzen, de önmagában ettől még nem biztos, hogy a munka hatékonysága a kívánt lesz, ha nem ismeri azokat a spe ciális szabályokat, fogásokat, amelyeket leginkább az idősebb és tapasztalt kollégáktól lehet eltanulni. A mai helyzet az, hogy emiatt – a rendőrség állományának növekedése ellenére is – egyesek embertelenül sokat dolgoznak a rendőrségen, az állománynak po nt az a rétege, amely kellő tapasztalattal rendelkezik, és amely joggal teszi szóvá, hogy anyagi megbecsülése nincs arányban ezzel a munkával. Ezért úgy véljük, hogy a következő időszakban az anyagi fejlesztés lehetőségeit is elsősorban az állomány képzett ségének növelésére kell felhasználni, még bizonyos áldozatok vállalása árán is, mert megítélésünk szerint egy magasan képzett rendőri állomány, kedvező feltételek esetén, a jelenlegihez képest jelentős mértékben tudná munkájának hatékonyságát növelni. Az á llampolgár biztonsága szempontjából természetesen nemcsak a felderítési arány – amely az utóbbi időben a statisztika szerint kedvezően javult – a fontos, hanem az, hogy látjae a rendőrt. Az utóbbi években – nagyon helyesen – a lehetőségeket kihasználva mo bilabbá vált a magyar rendőrség, de ezzel együtt járt, hogy kevésbé vált láthatóvá az állampolgár számára. Ezért végig kell gondolni, s ez bizonyos értelemben szolgálatszervezési ügy is, de egyben az állomány személyi növekedésének ügye is, hogy az állampo lgár számára látható és azonnal elérhető legyen a rendőrség. Kezdettől fogva hívei voltunk annak – vagy legalábbis én személy szerint – , hogy nincsenek meg az önkormányzati rendőrség kiépítésének feltételei. Ezért aztán a magam részéről megdöbbenéssel olva stam a miniszterelnök úrnak az MDF országos gyűlésén elmondott beszédét, amiben mintegy megdicséri önmagukat, hogy sikerült kellően taktikázni, és csak akkor beterjeszteni ezt a rendőrségi törvényt, amikor – hogy mondjam – ez a kellően nem tájékozott ellen zék éppen a bűnözés nagyságrendje miatt felismerte azt, hogy csak az állami rendőrség jelent megoldást. Elkeseredve olvastam ezt a megjegyzést, nem azért, mert az ellenzéket olyannak minősíti, mint amit említettem, hanem a miatt a bűnös felelőtlenség miatt , hogy tudniillik ezek szerint a rendőrségi törvény egy évvel korábban is megszülethetett volna. (Dr. Szigethy István: Két évvel!) De visszatérve a rendőrség tevékenységére, ha elfogadjuk az állami hierarchizált rendőrséget, mint amely a mostani viszonyain k között a leghatékonyabbnak ígérkezik, ez nem jelenti azt, hogy e szervezeten belül a decentralizáció mértékét ne lehetne növelni, éppen annak jegyében, hogy az állampolgár biztonságérzetét erősítsük, láthatóvá tegyük számára a rendőrséget.
