Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
344 hogy helyes volt az, hogy a tanárnak, a pedagógusnak 80 pengőt adtak, amikor a csendőr 200at kapott, de Horthy ék nagyon jól tudták, csak úgy tudnak kemény karhatalmi közeget felállítani, ha azokat jól megfizetik. És bizony szomorúan látom és hallom azt, hogy sokszor csak olyanok jelentkeznek rendőrnek, akik jobb helyen már nem tudnak elhelyezkedni. Ezt, tisztelt O rszággyűlés, minél előbb meg kell szüntetni, és addig is ígérettel lehetünk a rendőrség irányában, hogy ezt a kérdést – mihelyt anyagilag rendbe jön az ország – meg kell oldani. A másik kérdés az, ami miatt a csendőr fel tudott lépni keményen: akkor Horthy ék – magasabb célok érdekében – látták, hogy a börtönnek nincs elegendő visszatartó ereje – ezt egyébként Slachta Margit is észrevette – , és szemet hunytak olyan magatartás fölött, ami ma nem tűrhető el a humanizmus miatt. De kérdezem én, humanizmuse az, amikor a becsületes társadalom, a becsületes emberek szenvednek azért, mert olyan erőszakos cselekmények történhetnek az utcán, mint amilyenek ma történnek. Ugyanakkor pedig a garázdák, a bűnözők mosolyognak. Mert egyszerűen nincs kockázat. Nincs kockázat, nem érzi magát kockáztatva az, aki önhatalmú cselekményeket csinál az utcákon, mert a humanizmus miatt nem szabad úgy fellépni, ahogyan annak idején Horthyéknál felléptek. (11.10) Még annyit, hogy különösen elharapództak a mezei tolvajlások. De nem akármi lyenek! Annak idején a karalábétolvajok csináltak valamilyen kis bűncselekményt, illetve kihágást azért, hogy esetleg télen bekerüljenek a meleg helyre. De ma már nem lehet mentség, autóval lopnak! Számtalan esetben hallottam panasznapjaim alkalmával, volt olyan család, amelyik a nyár folyamán – ezen aszályos időben – kannával öntözött nagy mennyiségű káposztát, majd beleszakadtak, annyit dolgoztak, és amikor kimentek ősszel, hogy majd levágják, eladják és felhasználják saját célokra, egy fejet sem találtak . Éppen ezért nagyon fontos lenne a lovasrendőrség cirkálása, járőrözése úgy, mint ahogy azt annak idején a csendőrök csinálták. A csendőrök eltűrték az időjárás viszontagságait, fagyban, sárban, hóban, esőben mentek, mert valahogy olyan emberekből álltak, akik hivatástudattal vetették rá magukat a bűnözőkre. Még annyit hadd mondjak el, ha már nálam van a szó – igen tisztelt Országgyűlés – , hogy az a bizonyos valamiféle társaság mi vagyunk, akik Kovács Béla emléktábláját 25én délután lelepleztetjük. Én akk or, amikor a Parlament nem adta ki Kovács Bélát, itt ültem, ott, ahol most Fekete barátom ül, és kitettük magunkat annak, hogy kiállunk Kovács Béla mellett és nem adjuk ki. A 25e előtti vasárnapon az egész országban gyűléseken tiltakoztunk Kovács Béla elv itele ellen, én Jászberényben és Jákóhalmán – detektívtől figyelve – mondottam keményen, hogy márpedig Kovács Bélát nem adjuk ki. Az a szerencse, hogy a halottak már nem tudnak tiltakozni, mert Kovács Béla hazug embereket nem tűrt meg a Kisgazdapártban, az akkori Kisgazdapártban! Nem kaphattak azok szót, akkor a Kovács Béla – Nagy Ferenc – Varga Bélatársaság előtt tekintélye volt azoknak, akik az igazságot szolgálták. (Fodor Tamás: Elnök úr! Ez nem a rendőrségi törvény! – Zaj a bal oldalon.) Éppen ezért köszön öm szépen, csak ennyit akartam elmondani, köszönöm a szót, igen tisztelt Országgyűlés! (Taps jobbról és középről.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Gál Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Gál Zoltá n (MSZP) GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Mizsei Béla képviselőtársam hozzászólása, annak különösen az utolsó része, azt hiszem, nem tett jót a témának; az embernek az a bizonyos vicc jut az eszébe, hogy valakinek mindenről az jut e szébe… (Derültség, zaj.)
