Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9488-as szám) részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
305 megfosztása a kárpótlástól. Indokolatlan a kárpótlásból való mellőzése a hozzátartozóknak, akik ugyanúgy terhét viselték a családfenntartó elveszítésének, mint a kényszermunkára elhurcoltak hozzátartozói. Ennek a hiányosságn ak az orvoslására szolgál a módosító törvényjavaslat. Ha sok mindenben el is maradt az ország törvényalkotása a kárpótlás kívánt mértékétől, igyekezzünk helyrehozni ezzel a módosítással a még valamennyire helyrehozható mulasztásainkat. Tisztelettel kérem e zért kedves képviselőtársaimat, támogassák szavazatukkal módosító indítványunkat, s egyúttal köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mécs Imre a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Megint abban a viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a bizottsági jelentés már rendelkezésünkre áll a részletes vita előtt, és így az abban lévő megállapításokhoz is tudjuk fűzni észrevételeinket. Ugyanak kor sajnálatos, hogy a bizottsági ülések nincsenek összehangolva, és szinte lehetetlen részt venni a bizottságok azon ülésein, amelyeken a módosító indítványokat tárgyalják, hiszen amikor az alkotmányügyi bizottság február 9én, szerdán 13 órakor tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, illetve az ehhez fűzött módosító indítványokat, akkor az én bizottságom, a honvédelmi bizottság is ülésezett, mégpedig fontos ügyben, és ott kellett lenni. Ez megakadályozott abban, hogy részletesen kifejthessem álláspontomat, s a bizottság így kénytelen volt megfosztani magát ezektől az értékes argumentumoktól. És talán ezzel is magyarázható, hogy ezen argumentumok nélkül úgy tűnik, hogy igen felületesen és sommásan intézte el azokat a módosító indítványokat, amelyeket egyébként a z emberi jogi bizottság nagy többséggel támogatott. Vegyük sorra ezeket az indítványokat. A bizottsági jelentés 3. pontjában négy változatot terjesztettem be arra vonatkozóan, hogy az életüktől megfosztottaknak, a kivégzetteknek a hozzátartozói részére iga zságosabban és méltányosabban történjen a kárpótlás. Ugyanis, ahogy ezt már az általános vitában is kifejtettem, a sérelmet szenvedettek nem mindig éltek regularizált – pontosan szabályozott – életviszonyok között. Tehát például élettársi kapcsolatban élte k, vagy nevelőszülők nevelték a gyereküket, és vagy a nevelőszülőt végezték ki, vagy a gyereket. Ezekben az esetekben nem jár a jelenlegi merev szabályozás szerint kárpótlás. Úgy gondoltam – és elég sok hozzám érkező levél is erősített ebben – , hogy égbeki áltó igazságtalanságok történtek ezen a területen. Elmondtam az általános vitában, hogy a mi perünkben az elsőrendű vádlottat, a fiatal munkásembert 9 éves korától – mivel édesanyja elhagyta – egy nevelőanya nevelte. Ő járt ki hozzá a gyűjtőfogházba, ő vet t részt az utolsó beszélőn, ő leste meg a 301es parcellában, amikor eltemették, és ő ápolta, gondozta az emlékét. Nem tudom, hogy ez a nevelőanya miért ne kaphatná meg a kárpótlást? De elmondtam a másik esetet is, amikor az újpesti ügyben kivégzett Nagy S ándor, volt huszárezredes élettársával 1938tól egészen Nagy Sándor kivégzéséig együtt élt, és akit a régi Horthyrendszerben azért nem vehetett el feleségül, mert ahhoz engedély kellett volna, és kauciót kellett volna letenni. 45 után pedig deklasszálódot t, segédmunkás lett, internálták és így tovább. A börtönből kérte, hogy feleségül vehesse Terikét, az élettársát: nem engedélyezték neki. Ez a Terike nem írt nekem, de a barátai írtak, és nagyon szidtak bennünket amiatt, hogy ilyen törvényt hoztunk. Ezért gondoltam azt, hogy valami rugalmas elemet be kell építeni, hiszen annyi lyuk van már a paragrafusokban. Annyi mindennel élnek a jogászok, mért kell itt egy tökéletesen merev rendszert alkalmazni? Mért ne lehetne annyi rugalmasságot megengedni, hogy a bíró ság dönthessen, hogy a bíróság megvizsgálja azt a néhány esetet. Mert könyörgöm: nem az egész kárpótlási rendszerről van szó. Nem valamennyi szabadságuktól megfosztott kárpótlásáról – mert azok valóban ezrekre,
