Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 7. hétfő, tavaszi ülésszak 1. nap (358.) - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
31 1993. április 19én, tehát csaknem egy évvel ezelőtt, Csehák Judit képviselőtársammal együtt 39 módosító indítványt nyújtottunk be ehhez a törvényhez. Ezeknek az általános céljai a következők voltak: A törvény köztestületet kíván létrehozn i a jelenlegi egyesületi jellegű kamara helyett. A köztestület sajátossága, hogy törvény hozza létre; sajátossága az, hogy közfeladatokat lát el, és ennek megfelelően közhatalmi jogosítványokkal is rendelkezik. Az elhelyezkedése is más a társadalmon belül, mint egy egyesületnek: a köztestület az állam és a civil szféra között helyezkedik el. Az indítványainkkal azt szeretnénk elérni, hogy az új Magyar Orvosi Kamara, a kamarát szabályozó törvény adjon a kamarának olyan lehetőségeket, hogy el tudja látni a kö ztestületi feladatait. Fontosnak tartjuk a kamarának – mint minden köztestületnek – az állami felügyeletét. Úgy gondoljuk, hogy ez csak törvényességi felügyelet legyen. Mindent összevetve, indítványaink a következőket célozzák: Az egyik indítványunk arról szól, hogy a kamara önkormányzattal rendelkező köztestület. Azt kívánjuk vele elérni, hogy ez jelenjék meg a törvény szövegében is. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi kamarákat hogyan határozza meg a törvény. Az eredeti előterjesztés lehetőséget kíván adni in tézeti kamarák létesítésére is. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a lehetőséget ne adja meg a törvény, hiszen az intézeteken belül szervezett kamaráknál igen nehéz differenciálni a munkahelyi hierarchiát, ez feltétlenül kihat a kamara működésére. Ezek nem lehetn ek függetlenek a munkahelyi viszonyoktól. Ezért azt javasoljuk, hogy a helyi kamara szerveződjön meg, és ne az intézeti kamarák, vagy ne a kettő együtt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a helyi és a területi kamarák önállóak legyenek. Az országos kamara ezek et összefogó szervezet legyen. Azokban a módosító indítványainkban, amelyek ezeket a területeket érintik, arra teszünk javaslatot, hogy az Országos Orvosi Kamara pusztán összefogja a helyi és területi kamarákat, azonban ezeknek a szervezeteknek, helyi és t erületi kamaráknak az igazi önállóságát a törvénynek biztosítania kell. Ennek megfelően azt javasoljuk, hogy ne csak az Országos Orvosi Kamara legyen jogi személyiség, hanem a megyei kamarák is, és hogyha a kamara alapszabálya ezt lehetővé teszi, akkor a h elyi kamarák is. Az egyik leglényegesebb és legvitatottabb kérdés – a szociális bizottság mai ülésén is előjött – , hogy ennek a köztestületi jellegű kamarának mi legyen a viszonya az államhoz, az önkormányzatokhoz és a társadalombiztosításhoz. Több módosít ó indítványban megpróbáljuk ezt a viszonyt megfogalmazni, sok esetben eltérően a törvény eredeti javaslataitól. Mindenekelőtt javasoljuk, hogy a kamara a társadalombiztosítással való kapcsolatában is képviselje az orvosokat, illetve képviseljen akár egyes orvost is. A köztestületi jelleget kívánjuk megjeleníteni akkor, amikor szabályozni próbáljuk a kamara és a jogalkotás viszonyát. Az imént már elhangzott, hogy ez a viszony egyik kardinális kérdése a kamara működésének, ennek megfelelően e törvénynek is. N em lehet ugyanis az egészségügyet, az orvostársadalmat érintő kérdéseket úgy jól eldönteni, hogy ne kérnénk ki e társadalomnak, a szakmának a véleményét, azonban nem tartjuk elegendőnek a véleménye kikérését, annak a figyelembevételét is fontosnak tekintjü k. Ezt célozzák, ez a gondolat jelenik meg a módosító indítványainkban is, amikor azt mondjuk, hogy az új kamara köztestületként csak akkor tud működni, ha a jogalkotásnál, a jogalkotás különféle szintjein különféle módon veszik figyelembe a véleményét. Íg y azt javasoljuk, hogy az orvoskamarának legyen véleményezési joga az orvosok szakmai tevékenységét, anyagi helyzetét érintő kérdéseket szabályozó törvények megalkotásában; az
