Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
297 Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy vegyük napirendre ezt az indítványt, és még – ha lehetséges – március vége folyamán tárgyaljuk meg és hozzuk létre májustól a városi bíróságot az ott élők érdekében. Köszönöm figyelmüket! (Taps a bal oldalon.) Határozathozatal ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság korábban hozott általános érvényű állásfoglalása alapján javaslom az önálló indítvány napirendre tűzését. Ha tározathozatal következik. Most kérem állásfoglalásukat. (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés 93 igen, 54 nem szavazatot adott, 61en tartózkodtak, az önálló indítvány nem kapta meg a szükséges többséget. Szentágothai János képviselőtársunk a Magyar Demok rata Fórum részéről önálló indítványt nyújtott be a Magyarország náci megszállását követő tragikus események 50. évfordulójáról új változatban 15342es számon. Megkérdezem Szentágothai János képviselőtársunkat, kíváne röviden szólni. (Szentágothai János i gent int.) Igen, képviselő urat illeti a szó. Felszólaló: Szentágothai János (MDF) SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önálló képviselői indítványt terjesztek be: az Országgyűlés emlékezzék meg 1994. március 19én, egyelőre egy alkal ommal, a Magyarország náci megszállását követő tragikus események 50. évfordulójáról. Azt hiszem, erősen nyitott kapu, amit döngetünk, mert hiszen ez tulajdonképpen egy régi, már e Parlament kezdete óta fennálló, több párt programjában is szereplő dolog. A zonban valahogy mindig – ezért vagy azért – kimaradt. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumnak a 89es októberi programjából felolvassak egy pár mondatot. "Az 1944es holocaust ténye és ezzel összefüggésben Bibó István kérdésfeltev ése, felelősségünk azért, hogy mi történt, közgondolkodásunkban még mindig nem került történelmi súlyának és jelentőségének megfelelő helyre. Nem magyarázat, csupán rideg valóság, hogy a megnagyobbodott országterületre számítottan közel 600000 magyarország i zsidó elpusztítása mellett további nem zsidó százezreknek kellett értelmetlenül meghalniuk a II. világháború folyamán, és ezek a rettenetes emberveszteségek nem tükröződnek megfelelően nemzettudatunkban." A zsidó honfitársainkkal kapcsolatban még külön i s néhány kitétel: "A Magyar Demokrata Fórum, a konfliktusokat is vállalva, kiengesztelésre törekszik nemzetközi, országos és helyi szinten egyaránt." Talán nem kell részletesen tovább indokolnom, hogy március 19e és az utána következő időszak tekinthető t örténelmünk abszolút mélypontjaként. Az idézett szövegből is világosan kitűnik, hogy az e nappal kezdődött időszak hazánk polgárainak különböző szektorait másmás módon érintette. Csak röviden: a legegzisztenciálisabban és legnagyobb mértékben a zsidókat, utána a cigányokat, akik közül szintén eddig meg nem állapított számban hurcoltak el embereket. Hadifogságom ideje alatt és hadifogolykórházi működésem során bőségesen találkoztam cigány honfitársainkkal, és cigány ápolónőnk is volt – a legjobbak között, meg kell mondanom. Humoros volna a részleteket elmondani, de erre nyilván nincs idő. (16.00) Amíg őket egyik oldalon elhurcolták, ugyanazon idő alatt a harcokban is részt kellett venni. És még egyéb módon is kivették részüket az ország védelméből, illetőle g részt vettek a segítségben. Ezután következett ugye a különböző malenkij robot, a hadifogság és egy csomó más alapon; majd az utána következő időben – bár ez már nem közvetlen ehhez az évhez tartozik – az újabb rendszerváltással, az úgynevezett felszabad ításunkkal kapcsolatban további nehézségek vagy további óriási veszteségek érték társadalmunkat.
