Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
281 időpontra jellemző politikai, társadalm i helyzet által is meghatározott. Ezek között a keretek között kell gondolkoznunk. Ezzel azt szeretném mondani, megítélésem, hogy egy más helyzetben más törvényt tárgyalnánk, s az is meggyőződésem, hogy nem feltétlenül végleges ez a szabályozás, nem feltét lenül változtathatatlan, de meggyőződésem, hogy egy adott helyzetnek a nyomait viseli magán most már a módosító indítványokkal együtt, hiszen a benyújtáskor, februárban, azaz 1993 februárjában más képet mutatott ez a törvénytervezet, mint amilyent most a b izottsági és más módosító indítványokkal együtt mutatni fog. (19.10) Szeretnék kitérni – konkrét felszólalás kapcsán – arra, hogy miért is, mit is veszünk figyelembe. Varga János képviselőtársunk is felszólalt, reagáltak is rá, hogy vajon a vétkesség elvét vagy pedig a védelem elvét vesszüke figyelembe, akarunke valakit hátránnyal sújtani valamilyen rossz magatartásért vagy egyszerűen a társadalomnak egy védekező aktusáról van szó? Nem vitás, hogy az utóbbiról van szó, éppen ezért semmiképpen nem lehet mé ltánytalanságra hivatkozni a tekintetben, hogy miért nevezünk meg személyeket. Azért nevezünk meg, illetőleg kérünk fel személyeket távozásra, mert ők betöltenek bizonyos tisztségeket. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek az eljárásnak és egyáltalán a III/IIIas jelenségnek egészen más megoldási módozatai is vannak: Csehországban és Szlovákiában is, Lengyelországban is listákat tettek közzé, Németországban ismert dolog, hogy egyéni kérésre adnak ki bizonyos igazolásokat. Azt is tudjuk, hogy a szlovák parlamentben szép számmal ülnek olyan személyek, akikről köztudott, hogy hasonló tevékenységet fejtettek ki. Tehát amikor arról beszélünk, hogy inkább szabaduljon kilenc bűnös, minthogy egy ártatlan bűnhődjön, akkor ez nem valódi alternatíva: itt arról van szó, hogy in kább mentesüljöne kilenc zsarolható személy. Én azt mondom, hogy egyetlenegy zsarolható személynek sem szabad mentesülnie, és ilyen arányokat nem szükséges felállítanunk, hiszen nyilvános hátrány nem éri azokat, akik a törvény szerint járnak el. A másik k érdés a törvény szigora. A törvény benyújtásakor nyilvánvalóan olyan szigorú volt – az enyheség irányában szigorú – , hogy rendkívül szűk körre lehetett volna alkalmazni. Örvendetes, hogy mind a bizottság, mind az előterjesztő nagy rugalmasságot mutat a tek intetben, hogy ez a kör kiterjedjen. A magam részéről nagyon hajlok annak a véleménynek az elfogadására, hogy az egész IIIas ügyosztály olyan egészet, olyan szövevényt, olyan összefonódást képez, amelyen belül valójában nem lehet különbséget tenni. Nem tu dok vitatkozni például azzal – emigránsokkal való beszélgetések után – , hogy súlyosan méltánytalan, hogy jelenleg is – különösen a nyugati emigráció körében – jelen vannak azok a személyek, akik a IIIas ügyosztálynak dolgoztak. Ezért megfontolandó egy ily en kiterjesztés, ismerve ennek minden hátrányát, de maga is úgy vélem, hogy titkosszolgálati embernek lenni nem a karrier kezdete, tehát aki mondjuk miniszter, államtitkár vagy nagykövet akar lenni, annak nem a titkosszolgálatoknál vagy nem a IIIas ügyosz tálynál kell kezdenie a tevékenységét. Ennek a törvénynek a címe azt mondja, hogy "Egyes fontos tisztségeket betöltő személyek" ellenőrzése, amiből számomra az következik, hogy nemcsak állami, hanem egyházi tisztségekre is vonatkozik, és vonatkozik az én m ódosító indítványom szerint a magán kézben lévő sajtótermékeknél bizonyos tisztségeket betöltőkre is. Természetesen nagy dilemma lehet az, hogy nem kellenee külön törvényt készíteni az állami tisztségviselőkre és külön egy általános, olyan törvényt, amely a közélet tisztaságáról szól. Lehet, hogy ez nagy igény, valószínűleg így van, hogy nagy igény lenne az egész közélet tisztaságát egy törvénytől várni, mégis felötlenek ezek a gondolataim.
