Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Interpellációk - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
236 Az államosítás tény, a fájdalom tény. Az idősebb nemzedék megélte ezt a fájdalmat, vagyunk sokan középkorosztálybeliek, akik vagy meg sem születtünk még akkor, vagy éppenhogy csak a világra jöttünk. Ám azt hiszem, az is tény, hogy mind az idősebb generáció, mind a mi korosztályunk volt az, amely az államosításokat követő évtizedekben fölgyülemlett több mint 2000 milliárdos állami vagyont összehozta, gyarapította. És most abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt a több ezer milliárdos állami vagyont néhány ezren, néhány tízezren elrabolják és kirekesz tik azokat a milliókat, tíz és fél millió állampolgárt szinte, akik ennek fölhalmozásában részt vettek. Ez az alapja, a kiindulópontja interpellációnknak is. Annak az interpellációnak egyébként, amely először elhangzott már tavaly májusban Kőrösi képviselő társamtól az Autóker privatizációja ügyében, és amelyet akkor, ha kis többséggel is, de elfogadott a Parlament. Hogy most ismét és újra interpellálunk ez ügyben, annak alapvetően az az oka, hogy úgy érezzük, becsaptak bennünket, a Parlamentet, mert ezen pr ivatizációs ügylet során a magyar államot minimum 6 milliárdos kár érte. De nézzük a tényeket. A privatizáció időbelileg a következőképpen alakult: 1991ben a konszolidált mérleg alapján vevőként jelentkezik egy, 100 000 márka alaptőkéjű vállalat Németorsz ágból. Fölajánl vételárként 58 millió márkát, azaz 3,1 milliárd forintot. Hajlandó továbbá arra, hogy ebből 48 millió márkát 1993. október 30ig ki is fizessen. Mi történt mindezek helyett? Hosszú huzavona után, vagyis több éves huzavona után 1993 á prilisában kötöttek szerződést, miközben a vevő már több mint egy éve, a tulajdonos több mint egy éve birtokolta a céget. Csakhogy a szerződés ekkor már csupán 48 millió márkára köttetett meg az eredeti 58 millió helyett, és az első részlet befizetése is c sak azért történt meg, mert az akkor elhangzott interpelláció után a német vevőt figyelmeztették kötelezettségére. Ámde a szerződésnek van egy titkos záradéka is, amely záradék megítélésünk szerint – s erre tisztelettel fölhívnám a jelen lévő legfőbb ügyés z úr figyelmét – kimeríti a hűtlen kezelés fogalmát. A záradék szerint ugyanis, ha veszteséges a cég, akkor további 10 millió márkával csökken a vételár. Magyarul: a vevőt érdekeltté tették abban, hogy a készleteket leértékelje, és ezért még plusz 500 mill ió forintos értékcsökkenést is kapott. S legújabb információm szerint az ajánlott vételár ma már mindössze 21 millió márkát ér. Egészen röviden és dióhéjban ez az egyébként 9 milliárd értékű Autóker értékesítésének rövid története. Természetesen az első ré szleten kívül a vevő azóta sem fizet, hanem a jól bevált gyakorlat szerint egyszerűen tönkreteszi az anyavállalatot. Teheti ezt, mert ma már gyakorlat az Állami Vagyonügynökségben, hogy a szerződéseket meg kell kötni, de lehetőleg úgy, vagyis olyan rosszul , hogy annak a vevő részéről történő betartatását ne lehessen kikényszeríteni. És itt csak emlékeztetnék a tavalyi másik közös interpellációnkra, a szegedi Vídia Kereskedőház ügyére. Természetesen a még ki nem fizetett és több mint 6 milliárd forintos vesz teséggel értékesítet Autóker Rt. létrehozza saját részvénytársaságát, amely természetesen nyereséges, így esze ágában sincs a vételárat kifizetni. Mint ahogy az is természetes ma már, hogy a nagy német tőkebefektető vállalat nem tőkeemelést, hanem tőkekivo nást végez. Ezt bizonyítja ugyanis az, hogy hitelt is csak Magyarországon kap a Hitel Banktól 300 millió forint értékben, amelyiket természetesen nem a részlet kifizetésére használ fel, nem a kötelezettségét teljesíti, hanem feléli. Így fordulhat elő, hogy lakáshasználat címén előre kifizetnek 650 000 forint plusz áfa bérleti díjat, de van 550 000 forintos is. Vagyis a tulajdonos minden tekintetben iszonyatosan fényűző, pazarló gazdálkodást folytat az Állami Vagyonügynökség segédletével. Tisztelt miniszter úr! Mi úgy gondoljuk, csak a tényeket mutattuk fel az interpellációban, azoknak is csupán pár részletét, ez azonban mégis elegendőnek tűnik arra, hogy megkérdezzük önt: tartotte vizsgálatot ebben az ügyben, vissza kívánjae követelni a jogellenesen átjáts zott vállalatot, vagy szentesíti ezt a nyilvánvaló csalást? S nem először kérdezzük öntől: éreze felelősséget a
