Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - ILKEI CSABA, DR. (független)
227 Összefoglalóan tehát elmondhatom, hogy a súlyos légszennyezettségi helyzet kialakulásak or a szmogriadó elrendelése nagyon fontos, de a problémák megoldását nem jelenti, tehát a megelőzés és a hosszú távú intézkedési terveknek a betartása jelenti a megoldást. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Ugyancsak dr. Ilk ei Csaba képviselőtársunk kíván kérdést feltenni dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úrhoz A Kaposvári Cukorgyár elsorvasztásáról, a cukoripari monopolhelyzet kialakulásáról tárgyában. Ilkei Csaba képviselőtársamat illeti a szó. Kérdé s: Dr. Ilkei Csaba (független) – dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez – A Kaposvári Cukorgyárelsorvasztásáról, a cukoripari monopolhelyzet kialakulásáról tárgyában ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Miniszter Úr! Nem először esik szó a cukoripar privatizációjának fonákságairól: az elkövetett szabálytalanságokról, a külföldi érdekeket szolgáló monopolhelyzet kialakulásáról, a piacvesztésről, s ezek következményeiről, így – többek között – a cukor árának esetleges emeléséről. Mára nyilvánvaló az is, hogy nem időjárási okok miatt nem termett elég cukorrépa az országban, hanem azért, mert jelentős termőterületek maradtak – nem véletlenül – megműveletlenül. Elfogadható indok nélkül szorulunk cuk orbehozatalra. Monopolhelyzethez, függőséghez vezetett az a tény, hogy a Magyar Cukoripar Tanácsának elnöke egyúttal az Agrana osztrák cég által privatizált petőházi cukorgyár igazgatója. Az ország cukoriparát piacával és termőterületével együtt négy érdek szférára osztották a külföldi tőkések: osztrák érdekeltségű terület Kaposvár és Petőháza, a franciáké Hatvan, Szolnok és Szerencs, s az angoloké Kaba. (14.40) A kaposvári cukorgyár a petőházival együtt tisztes versenytárgyalások nélkül, kellő feltételek és garanciák híján áron alul került az osztrák Agrana kezébe. Ez a cég nem kötött szerződést a termelőkkel a gyár kapacitásának megfelelő mennyiségű cukorrépa termesztésére, így csökkent a répatermő terület a gyár hagyományosan kialakult vonzáskörzetében. Az Agrana a saját üzleti érdekeltségi körébe tartozó horvátországi gyárakkal történő szerződéskötésre kényszerítette vagy afelé terelte a kiszolgáltatott termelőket: a kaposvári, nagy tradíciókkal bíró gyárat pedig lassú elsorvasztásra ítélte. Nincs műszakitechnológiai fejlesztés. Elhibázott terv a kaposvári és petőházi cukorgyár összevonása. A gyár fejlesztése mellett kiállt szakembereket – mondvacsinált indokokkal – elbocsátották, mint ahogy megszüntették a szabad szakszervezetek érdekvédelmi képviselőinek a munkaviszonyát is. Az utóbbiak – egyebek között – igen kritikusan, következetesen rámutattak arra a rejtett importra, amit az úgynevezett sűrűlé, a cukorgyártás köztes terméke jelent. Behozatala olcsó bérfeldolgozásból származik mintegy 100 000 tonna me nnyiségben. Hatását tekintve egy okkal több a cukor árának esetleges emelésére. Az említett osztrák cég lassan, de biztosan szerez piacot nálunk a saját gyáraiban előállított cukornak – nyereségesen – , miközben kétségessé teszi a kaposvári és még másik öt, az ÁVÜ tulajdonában lévő gyár – így például a sárvári – jövőjét. Nincs sok esély például arra, hogy a munkavállalók élhessenek a részvényekhez jutás lehetőségével az MRP keretein belül, nehéz a foglalkoztatási gondok enyhítése és így tovább. Mindezért kér dezem véleményét a történtek megítéléséről: Nem tartjae szükségesnek a privatizáció felülvizsgálatát, a tanulságok és a konzekvenciák sürgős levonását, amit egyébként Kőrösi Imre képviselőtársam nemegyszer úgyszintén sürgetett. Várom szíves válaszát, mini szter úr.
