Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PALOTÁS JÁNOS (független)
200 további harmonizálását a módosító indítványok kapcsán. Ez csak egy javaslat, amellyel talán szabad na élni. Ha nem, akkor egy kicsit nehezebb a következő törvénytervezet tárgyalása, és lehet, hogy annak elfogadása kapcsán majd vissza kell nyúlnunk a termőföldre vonatkozó törvényjavaslathoz is. A mainál azonban valóban fontosabb volna az előttünk lévő tö rvénytervezetnél határozottabban deklarálni azt a politikai döntést, amely rövid és hosszú távon is a tulajdonszerkezetet fogalmazza meg. Meggyőződésem, hogy Kőrösi Imre képviselőtársamnak igaza volt, amikor azt mondta: észre kell venni, hogy Európában egy társadalmi, piaci területű, gazdasági integrációs folyamat indult be már évekkel ezelőtt, és szerintem – vele ellentétben – nem kell hozzá tíz év sem és ezek a folyamatok már Magyarország számára is kötelezőek és meghatározóak lesznek. Akkor bizony nagyon nehéz lesz fenntartani, és tudni kell, hogy szinte lehetetlen lesz, nem valósíthatók meg azok az érvek és gondolatok – amelyek délelőtt elhangzottak – , amelyek hosszú távon is kizárólagos védelemben kívánják részesíteni a magyar termőföldet, hogy azok kiz árólag magyar állampolgárok tulajdonába kerülhessenek. Én ma elfogadom azt a törvényi védelmet, amely azt mondja, hogy a külföldi tulajdonszerzést ebben a szakaszban majdnem lehetetleníteni vagy nehezíteni kell, hiszen az elmúlt évek agrárpolitikájának köv etkezményeként, velejárójaként, most mindegy, hogy ez szükségszerű volte, vagy elkerülhető lett volna, de egy biztos, hogy a termőföldek – beleértve egyébként az erdőt is, amely a következő törvénytervezet lesz – értéküket jelentős mértékben elvesztették, és piaci mozgásuk ma érték alatt van. Valószínűleg nem ilyenkor kell kinyitni a termőföld megvásárolhatóságát mondjuk akár a külföldi tulajdonszerzés előtt. Ezért előbb olyan gazdasági környezetet és folyamatokat kell biztosítanunk, amelyben értékre hozód ik a magyar termőföld, és akkor valószínűleg harmonizálni kell az európai folyamatok egészével – és nem lehetünk elzártak e területen belül – , azokkal a felvetésekkel, amelyek már a délelőtt folyamán inkább szakmai indíttatással, de talán kisebb szakmai me galapozottsággal hangzottak el néhány képviselőtársamtól, akik elkezdték megkülönböztetni a magánszemélyt, a társaságot, a szövetkezetet, ezek tulajdonszerzését, ha magyar, ha nem magyar. Azt hiszem, hogy itt azért felmerült néhány jogi, közgazdasági és ga zdasági ismeretnek a hiánya. Egyrészt a magyar társadalomban, a magyar gazdaságban már nem illik a tulajdonost a tulajdonformája miatt megkülönböztetni. De ha ezt félreteszem, akkor is el kell mondanom, hogy teljesen mindegy, hogy a képviselőtársam által s trómannak nevezett magyar magánszemélyek egy társaságban nyújtanake fedezetet vagy teremtike meg a jogi hátterét kvázi egy külföldi tulajdonszerzésnek, vagy magánszemélyként teszik ugyanezt, szövetkezeti formában vagy a bankrendszeren keresztül. Tehát fo ntosnak tartom, hogy az ilyen megszólalásoknál a társasági formákban, a gazdaság szereplőiben való megkülönböztetés alkotmányosan is aggályosnak tűnik, de szakmailag mindenképpen rossz. Felhívnám azonban a figyelmet arra, ami az eddigi felszólalásokból kim aradt, és én fontosnak tartom. Nemcsak a majdani európai egyesítési folyamatok esetében válik elkerülhetetlenné, hogy a tulajdon – szabályozott formájában – az állampolgártól vagy az állampolgár állampolgárságától függetlenül valamilyen gazdasági folyamat szereplőjévé válik, hanem ez már ma is nélkülözhetetlen bizonyos területeken. Hiszen ha kimondjuk, hogy semmilyen összefüggésben nem juthat magyar termőföld mondjuk külföldi vegyes vállalat vagy külföldi tulajdonos kezébe, akkor ezzel bizony nagyon sok egy ebet is kimondunk. Például azt, hogy a magyar bankrendszerben azoktól a bankoktól, amelyekben külföldi tulajdoni hányad van – ez a bankrendszer privatizációja kapcsán a közeljövőben a kereskedelmi bankok szinte egészére ki fog terjedni – , nem kap hitelt. N em kaphat hitelt vagy hitel esetében fedezetként nem veheti figyelembe a legnagyobb értékét – amit a gazdaságban, az agrárgazdaságban használ – , a földet. Ebben az esetben nem lehet bevezetni a föld
