Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LUKÁCS, a MIÉP vezérszónoka:
191 (10.40) Itt különböző koncepciók vannak a törvényben lefektetve. Mint birtokmaximumot a 300 hektárt, illetve a 6000 a ranykoronát határozzák meg. Én a Zsiros Géza képviselőtársunk által javasoltakat – aki ugyanis a művelési ágnak is függvényévé tenné, hogy milyen területű lehet ez a tulajdon – ezt mindenképpen megfontolásra ajánlom. De van még egy lényegesebb. Itt a törvé nytervezet személyenként határozza meg a 300 hektárt. Tekintettel arra, hogy most minden átmeneti, minden képlékeny állapotban van, nem tudjuk megmondani, hogy mely területeken lesz elegendő a föld, mely területeken nem lesz elegendő. A 300 hektár már amúg y is egy művelhető, optimális területnagyságot jelenthet a legtöbb kultúra vonatkozásában, ezért átmeneti időre, míg valamilyen kibontakozás valamilyen irányban – gondolunk itt néhány évre – nem indul meg, itt mindenképpen családi tulajdont lenne célszerű ugyanilyen mértékben, 300 hektáros mértékben megállapítani. 300 hektáros földterületnek a tulajdona már mindenképpen biztosítja a legtöbb kultúra esetén egy családnak is a megélhetését. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy el van aprózva a terület és művelhetetl en, hogy optimális területnagyságot nem lehet kialakítani. Tehát átmeneti időre mint családi tulajdont határoznánk meg a 300 hektáros felső határt. Viszont a tervezet nem tér ki a birtokminimumra, és ez legalább olyan kérdés. Sajnos, a kárpótlás során nagy on sok esetben fordul elő, hogy olyan tulajdonrészeket szereznek a kárpótlás kedvezményezettjei, amik művelhetetlenek. Hát egy 60 centi széles és 500 méter hosszú terület nyilvánvaló, hogy semmilyen mezőgazdasági célra nem használható. Tehát mondhatom azt is, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása során bebizonyosodott, hogy mi, törvényhozók a kárpótlási törvény meghozása kapcsán nem voltunk eléggé körültekintőek, mert mi magunk törvényi lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a művelhető földterületek szétap rózódhassanak. Tehát a birtokminimumként mindenképpen csak hektárokban lehet gondolkodni, és abban az esetben, ha ez a birtok a birtokminimum alá kerülne egyes emberek esetében, akkor megfontolásra ajánljuk az osztatlan tulajdont, mert 100 x 60 centi, ami 500 méter hosszú, már művelhető, de különkülön értelmezhetetlen, és félő, hogy a művelés el fog maradni. A birtokösszevonás – nagyon helyesen – a kormányzati előterjesztés részéről is mint magánkezdeményezés van megadva. Mindaddig, míg részletes rendezés néhány éven belül, a birtoknagyságok kialakulását követően, a részaránytulajdonok, illetve a kárpótlási földek végleges tulajdonba adását követően ki nem alakul, mindenképpen támogatandónak tartjuk mi is az önkéntes földcserével létrejövő birtokösszevonáso kat. De ezeket, azt hiszem, nem elég a kormányzat részéről csak illetékelengedéssel támogatni. Ezt közgazdasági eszközökkel serkenteni is kell. Mert ha mind a két fél vagy esetenként több fél is érdekeltté van téve különböző előnyöknek a kilátásba helyezés ével a birtokösszevonásban, az optimális területnagyságoknak a kialakításában még az illeték elengedésén túl is abban az esetben várható, hogy önkéntesen, illetve tömegesen történik meg különböző területeknek a cseréje. Önmagában ez az illetékelengedés kev és, mert mindig lesz egy ember, akinek nem érdeke a földcsere, és ebben az esetben nagyon kevés cserére kerülhet sor. Vitát váltott ki a bérleti idő. Itt sokan az alsó határát – nagyon helyesen – kifogásolták. Tekintettel arra, hogyha ez rövid ideig történ ne – a bérletbe vétel – , ebben az esetben a föld kizsarolásához vezethetne. De ugyanilyen aggályos a maximum is, a törvénytervezetben szereplő maximum: belföldiek esetén a 30 év – erdő kivételével – , külföldiek esetén pedig a 10 év. Most, amikor minden átm eneti állapotban van, ilyen hosszú időre bérletbe adni földterületeinket – akár külföldre, akár belföldre – igen aggályos lenne. Ezért azt javasoljuk, hogy a minimumot mindenképpen határozzuk meg, és a magyar szokásjognak megfelelően ezt három évben határo zzuk meg. Ugyanis három évre előre már tervezhet a bérbevevő is: érdemes talajerőt javítani, érdemes műtrágyát, érdemes szerves trágyát használni, hisz nem célszerű ebben az esetben – tehát most, 1994ben meghozott földtörvényben nem célszerű – öt évnél ho sszabb időben meghatározni, tekintettel arra, hogy még nem alakult ki a
