Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - KULIN FERENC, DR. (MDF)
185 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rról, hogy rendkívülie az ügy, amelyben szólni kívánok, valószínűleg lesz még vita. Én mindenekelőtt szeretném kijelenteni, nagyon remélem, hogy rendkívüli az ügy. Miről is van szó? Az előzményekről. Február 10én a Nap TVben láthattunk egy interjút Hajd ú Jánossal. Ebben az interjúban Hajdú János, illetve a riporter felelevenítette az 1983as Duraykönyvhöz írott Csoórielőszót, és ennek kapcsán kérdezte meg Hajdú Jánost, hogyan vélekedik arról az írásáról, amelyet nem sokkal az előszó és a könyv megjelen ése után az Élet és Irodalomban megjelentetett, és amely előszóban nagyon szigorúan elmarasztalta Csoórit. Idáig a dologban természetesen semmi rendkívüli nincs. Nincs rendkívüli abban sem, hogy Hajdú János ma úgy nyilatkozik, hogy minden szavával egyetért , vállalja akkori nézeteit, nem fogadja el azokat a vádakat – szerinte rágalmakat – , amelyek szerint ő bértollnok lett volna, ő ma is úgy gondolkodik, ahogy akkor, vagyis ma is úgy látja, hogy a nemzeti érzésnek, a nemzeti érzületnek az a változata, amelye t Csoóri Sándor képviselt és képvisel, az fanatikus nacionalizmus, és mindazok a konfliktusok, háborúk, véres polgárháborúk, amelyek térségünkben zajlanak, ennek a fajta fanatikus nacionalizmusnak a következményei. Vagyis a Magyarok Világszövetségének elnö ke, Csoóri Sándor nemcsak 1983ban, hanem ma is olyanfajta érzületnek, olyanfajta ideológiának a képviselője, amelyik a térség legdrámaibb, legkatasztrofálisabb eseményeinek az okozójaként említhető. Hajdú János ezt így gondolja. Ebben sincs semmi rendkívü li. Hajdú János státusa, Hajdú János ambíciói azonban sejtetnek valami rendkívülit. Remélem, hogy rendkívülit. Miről van szó? Hajdú János a legerősebb baloldali párt, az MSZP képviselőjelöltje. Hajdú János nem akárki, legfeljebb heideggeri értelemben. Nem akárki, mert szószólója volt egy rendszernek, szószólója volt egy ideológiának, egy hatalmi technikának volt a kiszolgálója, méghozzá nagyon magas szinten, profi módon látta el annak idején a feladatát. Hajdú János nagyon sokat tanult, és nagyon sokat taní tott; megtanulta, hogy lehet szemébe nézni a népnek, a nézőknek; megtanulta, hogyan kell úgy tenni, mintha meghajolna ez előtt a nép előtt, és eközben elnézni a feje fölött; elnézni a feje fölött, és ennek a népnek a legrejtettebb, legmélyebb érzéseit a le gsúlyosabb jelzőkkel minősíteni. Csoóri Sándor ugyanis nem valamiféle egyéni változatát képviseli a magyar nemzeti érzületnek, hanem egy klasszikus változatát, azt a változatát, amely az elmúlt 200 esztendőben törvényszerűen alakult ki, fejlődött ki a magy ar társadalom nagy tömegeiben azoknak a traumáknak és katasztrófáknak a következtében, amelyeket bukott forradalmaink, vesztett háborúink okoztak, a területvesztés okozott, és amelyet ennek a népnek a többször elfojtott társadalmi fejlődése, felkapaszkodás i kísérletének a megakadályozása okozott. Csoóri Sándor nagyon sokat beszélt arról, hogy ez a nép, ez a nemzet nagyon sok sérelmet hordoz magában. Ennek a népnek a nemzeti érzülete sok tekintetben sérült nemzeti érzület, nagyon sok neurotikus tünete van en nek a nemzeti érzületnek, mégis egészséges ez a nemzeti érzés, egészséges azért, mert képes az öngyógyulásra, képes az öngyógyításra. Hajdú János, amikor Csoóri Sándor nemzeti érzéséről kifejti a véleményét, tulajdonképpen azoknak a százezreknek vagy milli óknak a szemébe mondja, hogy fanatikus nacionalisták, akik Csoóri Sándor gondolataival, írásaival, szerepléseivel nemcsak egyetértenek, hanem akik ezekben látják megnyilatkozni saját érzelmeiket és saját vágyaikat. Mi a rendkívüli ebben a helyzetben? Az a rendkívüli, hogy van egy állampolgár, aki rendelkezik mindazokkal az előnyökkel, rendelkezik mindazokkal az adottságokkal – Hajdú Jánosról van szó – , aki egy, a szememben szerencsétlennek minősíthető választási eredmény következtében ismét olyan helyre ker ül, ahol használni tudják. (10.10) Hol tudják legjobban használni? Nyilván ott, ahol a legjobb szakember: a médiában vagy a külpolitikában. Mi várható a Hajdú Jánosféle médiapolitikától?
