Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
180 A másik dolog: úgy gondolom, a képviselők felszól alásaiból levonható tanulságokat módosító indítvány nélkül is figyelembe lehet venni a törvény megalkotásánál. Mást nem kívánok mondani. Megmondom őszintén, egy kicsit meglepett belügyminiszter úrnak ez a kioktatása. Köszönöm. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Mega dom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért minden hátrányos dolognak van némi előnye. Így annak is van elő nye, hogy ilyen rendkívül hosszú ideig húzódott és nyúzódott ez a törvény. No, nem arra gondolok, hogy ez a Ház és ez a Kormány megússza ennek a törvénynek az élvezetét, hanem arra gondolok, hogy a bizottságok dolgoztak, elkészült az együttes jelentés, és ennek következtében végre valóban úgy lehet a részletes vitában részt venni, ahogy az elő van írva a nagykönyvben: a Házszabályban, amikor már a bizottságok értékelésének ismeretében lehet a plénum, a tisztelt Ház nagy tömege előtt előadni az érveket, amel yekkel az ember időnként vitatkozik a bizottsági állásfoglalásokkal. Az együttes jelentés 7. pontjában tulajdonképpen a vizsgálati kör módosítását javasoltam, vagyis hogy ne csak a III/IIIas ügyosztályra vonatkozzon a törvény hatálya, hanem az egész IIIa s ügyosztályra és annak az elődeire. Ezt a javaslatomat egyedül az emberi jogi bizottság támogatta, a többi bizottság és az előterjesztő képviselője ezzel nem értett egyet. A fő érv az volt, hogy hátráltatná a titkosszolgálati munkát, hogyha a régi, bevált ügynökök nevét fel kellene tárni vagy a titkosszolgálati tisztek nevét fel kellene tárni. De hát, az isten szerelméért, itt egy alapvető ellentmondás van! Ha valaki a titkosszolgálatoknál dolgozik, az ne menjen el politikusnak, ne legyen belőle képviselő, miniszter vagy pedig polgármester. Az végezze a munkáját, és ha a mai titkosszolgálatok átvették, akkor ott bizonyítson. Tehát véleményem szerint nincs semmi ellentmondás abban, hogy az egész IIIas ügyosztályra és annak elődeire kiterjesszük a kört. Az á ltalános vitában elég sok példát is mondtam erre vonatkozóan. Például a III/Ies ügyosztály az emigrációba épített be ügynököket, ahol igen nagy károkat okoztak, és igen sok halálos ítélethez vezetett a "munkásságuk". Gondoljunk arra, volt aki erről büszké n könyvet is írt, Szabó Miklós nevezetű – nem tévesztendő össze kitűnő történész kollégámmal. Tehát ha a tisztaságról, ha a politikai munkára, politikusságra való alkalmasságról, a zsarolhatóság megszüntetéséről beszélünk, ezt a kört is be kell vonni. Java soltam a felsorolás elhagyását már csak azért is, mert ez a felsorolás nem pontos, hiszen itt az elődöket sorolták fel. Tudunk róla, hogy ezen a körön túlmenően is voltak olyan hatalmi szervek, amelyek hálózatokat működtettek, amelyek ügynököket építettek be a társadalomba. Jelesül, véletlenül egy dokumentumcsomag került a birtokomba, nem mostanában, kedves belügyminiszter úr, hanem 1980ban az Irhásárok partjára kirándultunk a gyerekeimmel, a Budaihegyekbe, s egy nagy sitthalmazban néhány dossziét talált unk: ez volt a Moha utcai lelet. Ezek a dossziék egy Molnár István nevű elhárítófelderítő hadnagynak az otthoni iratai, az otthoni dossziéi voltak, amelyekben gondosan eltette az 1957., 1958. évi működésének a dokumentumait. Ezek között a dokumentumok köz ött olyan jelentősek voltak, amelyek az akkori atmoszférát megvilágítják. Ezek között a dokumentumok között szerepelt egy sor beszervezőnyilatkozat aláírásokkal, az ügynökei névsora. Ezt a dokumentációt annak idején, 1989 júliusában, az utolsó szamizdat fo rmában megjelent Beszélőben közreadtuk. Sokat vitatkoztunk a szerkesztőkkel, hogy teljes névvel szerepeltessüke az ügynököket, de aztán úgy gondoltuk, hogy a vakvéletlen műve volt, hogy ezekhez a dossziékhoz
