Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 7. hétfő, tavaszi ülésszak 1. nap (358.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtti - PAPP LEHEL GYÖRGY, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
18 PAPP LEHEL GYÖRGY, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt év úgyszólván utolsó perceiben döbbentem rá, döbbentettek rá, hogy a Magyar Vöröskereszt milyen nehéz körülmények között tudja mindannyiunk számára alapvető fontosságú feladatát teljesíteni, amih ez 1993ban a XL. törvényt hoztuk. Akkor abban a biztos tudatban, hogy más kiegészítő törvényekkel együtt a Magyar Vöröskereszt adózási szempontból nem esik különös terhelés alá. Nem hiszem, hogy ecsetelnem kell, hogy a véradás és egyéb, a Vöröskereszt ált al ellátandó feldatok az ország számára milyen fontosak. Mint említettem, az elmúlt év utolsó napjaiban döbbentettek rá ennek a jelentőségére, ezért beadtam javaslatomat; a későbbiek folyamán további előkészítő munkálatokat folytattam, és ekkor észleltem, hogy napirenden van azonos tartalmú képviselői indítvány dr. Eke Károly képviselőtársam gondozásában. Ezért indítványomat tisztelettel visszavonom és bejelentem, hogy az említett 9741es számú indítványt a legmesszebbmenőkig támogatom, és örülnék, ha sürgő s, rendkívüli tárgyalásban az még ennek a Parlamentnek a működési időszakában a Ház elé kerülne. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kávássy Sándor képviselőtársunk a Független Kisgazdapártból önálló indítványt nyújto tt be a közélet tisztaságáról 15224es számon. Az előterjesztést kézhez kapták képviselőtársaim. Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne röviden szólni. (Dr. Kávássy Sándor: Igen, elnök úr.) Igen. Képviselő urat illeti a szó. (16. 20) Felszólaló: Dr. Kávássy Sándor (FKgP) KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hogy mi tette szükségessé a most beterjesztett törvényjavaslatot, azt csak azok nem érthetik, akik csukott szemmel vagy bedugott füllel járják a világot, azaz nem ebben a világban élnek, és nem tudják vagy nem akarják meghallani a nagy nyilvánosság hangjait, és fogalmuk sincs, micsoda indulatok és dühök mozgatják ma vagy tartják izgalomban a társadalmat, de legalábbis egy nem csekély részét; akik végtelen elszigeteltségükben sohase m hallották a közkeletű értékelést, miszerint közéleti szerephez jutni ma annyi, mint lehetőséget szerezni a korlátlan és ellenőrzés nélküli gazdagodáshoz – olyan állapot tehát, amelyben két kézzel szedheti meg magát, azaz lophatja össze magát az ember. Ho gy csakugyan ennyire elkeserítőe a helyzet és olyan mértékben vane igaza a közvéleménynek, mint ahogy azt a fentiek szellemében utcán, sportrendezvényeken, villamoson, vonaton vagy más nyilvános helyen hallani, ahol emberek jönnek össze, azt nem érdemes vitatni. Azt viszont, hogy van alapja a kritikának, azt hiszem, vitatni sem lehet, mert igenis van igazság a közéletünk tisztaságát és a közerkölcsiséget firtató megjegyzésekben, bírálatokban. Mindezeket tudva és látva elkerülhetetlen, hogy bár némileg sza badon, ne idézzük az ismert bölcsességet, hogy tudniillik élni akaró társadalomnak egyedüli alapköve kizárólag csak a tiszta erkölcs lehet – hogy Berzsenyi ismert szavait most ne citáljuk – , minden más csak erre épülhet. Mi pedig hitem szerint élni akaró t ársadalom vagyunk, és az is kívánunk maradni a közeli és távoli jövőben egyaránt. Elengedhetetlen feladat, sőt kötelesség, hogy megtisztítsuk társadalmunkat a visszásságoktól, kiváltképp is az anyagi visszaélésektől, s hogy a legszigorúbban őrködjünk a köz élet tisztasága fölött, és visszaéléseknek még a lehetőségét is kizárjuk, minthogy a közvélemény, a választópolgár átlagon felül érzékeny ezekre a dolgokra, és képzeletvilágában azokra is rossz fényt vethetnek a hivatkozott jelenségek, akiknek semmi közük hozzájuk, minden gyanú fölött állnak.
