Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 7. csütörtök, tavaszi ülésszak 22. nap (379.) - Zárszó a parlamenti ciklus lezárása alkalmából: Szabad György, az Országgyűlés elnöke - ELNÖK (Szabad György):
1581 (21.40) Úgy gondo lom, hogy volt egy másik ötvözési szándék is, amivel tudatosan és a megnyilatkozásokban is vállalva követelményeit, sokan értettek egyet, és ez a nemzeti törekvéseknek és a demokratikus törekvéseknek az ötvözése volt. Azért mondom így, mert ilyen vagy olya n okoknál fogva, de kevésbé, mint a másik két fogalom párjánál, a nemzetinek a meghatározása tekintetében a kimondatlanban ott voltak fenntartások vagy legalábbis jelentős hangsúlykülönbségek, de alighanem tartalmiak is. Az Országgyűlés többségéről azonban elmondható, hogy a nemzetit úgy értette, hogy az semmiképp sem jelentette a testvériség hajdan oly sokat emlegetett fogalmának megtagadását, és semmiképpen sem jelentette a nemzetinek a támadó jellegű megfogalmazását. Hanem jelentette, amit ritkán használ unk, a hazafiságnak a patrióta fogalommal való egyeztetését, tehát patriotizmust és demokráciát. Ez a négy fogalom így felsorakoztatva, én azt hiszem, hogy a törvényhozás döntéseiben mindig többségi súllyal bírt. Lehet, hogy voltak, akik, ha a tartalom meg fogalmazását el kellett volna végezniük, körülírtabban fogalmaztak volna, vagy hajlottak volna olyan megfogalmazásokra is, amelyek egyeseket aggodalommal töltöttek volna el. De a túlnyomó többség fogalomhasználata – megítélésem szerint – kimondva vagy bels ő tartalma szerint e négy gondolatban – hagyomány, modernizálás, patrióta hazafiság és demokrácia – összhangban álló fogalmakként kerültek átérzésre, és kerültek bele törvényhozó munkánk révén törvényalkotásainkba. Mindez a maga tételességével a gyakorlatu nktól távol állt. Amikor a gyakorlatunk megkövetelte, hogy lépésről lépésre előrehaladjunk a célok meghatározásában, akkor a jogállamiság, a parlamentáris demokrácia, a piacgazdaság, illetve a szabadságnak az emberi közösség világában, a nemzeti közösség v ilágában és a gazdaság és a társadalom mozgásában való megfogalmazása került előtérbe. Ezek is, általánosságok lévén, kezdetben sokszor felröppentek különkülön vagy egymásba kapaszkodva, de megfértek azzal, hogy egy nagy kérdőjelet rajzolt számos képvisel őtársunk – nagyobb számban az ellenzékből, mert hiszen a kezdeti lökést és a cselekvés irányítását a dolog természete szerint a többséget alkotó erőktől és az általuk meghatározott kormányzattól várta – , hogy vajon vane itt mindebben koncepció. Az tudniil lik, hogy ezek a szép elvek a törvényhozás gyakorlatában hogy valósulnak meg az előbb említett célok – tehát jogállam, szabad gazdaság, egyéni és közösségi szabadság – tekintetében. Hadd mondjam azt: volt koncepció. Ennek a koncepciónak a megfogalmazásában a személyes teljesítmény tekintetében Antall Józsefé volt a legfontosabb és a leginkább meghatározó szerep. De túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy magányosan állt ebben; saját pártjában, a koalíciónak és jelentős ellenzéki személyiségeknek és irányzatokna k alapkérdésekben bírta a bizalmát és támogatását. Így történhetett az – nem bocsátkozom a nagy ívű áttekintésbe, hogy a leglényegesebb elemekre szeretnék utalni – , hogy az Országgyűlés rendkívül rövid idő alatt, ismétlem, kormányzati kezdeményezésre, de j elentős ellenzéki erők és személyiségek támogatásával ki tudta alakítani egyedül Közép- és KeletEurópában a dolgoknak azt az egymásutánját, hogy mindenekelőtt fel kell építeni a jogállam pilléreit, kialakítani a jogállamiságnak azokat a kereteit, amelyek elég erősek ahhoz, a múlthoz kapcsolódva és a jövő követelményeinek is megfelelve, hogy keretei között, ezeknek a kereteknek a szakítószilárdságát jól felmérve képesek legyünk kibontakoztatni a gazdasági és társadalmi erők dinamizálása révén az átalakulás legfőbb követelményeit, feltételeit és menetét. (21.50) Így is történt. Ha visszapillant majd az a jó látású történész erre a korszakra, úgy gondolom, meg fogja tudni állapítani, hogy Magyarországon az előbb említett irányadás és erő együttes, közös működé se révén igenis, alig egy fél év alatt álltak a jogállamiság pillérei; igenis, kialakult az a keret, amelyen belül sor kerülhetett a gazdasági és társadalmi erők dinamizálására és a hosszan tartó, nagy
