Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - A nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
153 Számításaim szerint ez a kompenzatív értékmegőrzés az 1975 előtti nyugdíjasok közül mintegy 300000 főt érintene, az 1975 és 1988 közötti nyugdíjasok köréből pedig mintegy 500000 főt. (17.30) Tisztelt képviselőtársaim! Az elmondottakkal arra szerettem volna rámutatni, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer már nem alkalmas a nyugdíjasok közötti diszkrimináció megszüntetésére. Sőt még mélyíti is, attól függően, hogy k i mikor ment nyugdíjba. Az 1975. évi II. törvény nyomán meglevő számítási mód semmiképpen sem felel meg a társadalmi igazságosság követelményeinek, ezért minél előbb egy igazságosabb, alternatív nyugdíjrendszer kialakítását és bevezetését tartom indokoltna k. Az eddigi munkálatok, illetve tapasztalatok alapján ágazati nyugdíjtörvény 1995ben elkészíthető és legkésőbb 1996tól bevezethető. Ennek az alternatív nyugdíjtörvénynek az alapelveit azonban még az idén a tisztelt Ház elé kell terjeszteni és két olvasa tban megtárgyalni. Remélem, javaslatomra a következő Kormány és Parlament is fogékony lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Kulin Sándor képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Kulin Sánd or (MDF) KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről különösebb izgalommal, sziporkázó szócsatával vagy élénk, izgalmas vitával nem szolgá lhatok, tekintve, hogy a képviselőcsoport az országgyűlési határozati javaslattal teljes mértékben egyetért és azonosul. Megnyugvással tölt el bennünket, hogy tulajdonképpen folytatódik az 1991 óta tartó tendencia, vagyis, hogy a nyugdíjak az évenkénti eme léssel mindig arányban vannak, és egyenlőek a nettóbérkiáramlással. Tehát tulajdonképpen azóta tartani tudjuk a nyugdíjak bérekhez viszonyított értékállóságát. Természetesen ez nem jelenti az inflációhoz mért értékállóságát, de hiszen a bérek sem tudják e zt tartani. Kétségtelen, hogy nehézségek vannak a nyugdíjasok táborában, azonban tudni kell, hogy a nyugdíjak nagyarányú értékvesztése a 80as évek második felében következett be. 1991 óta a bérekkel párhuzamosan haladnak a nyugdíjak. Figyelemmel arra, ami t Szabad György elnök úr és a miniszter úr is elmondott, hogy itt most egy időszorításban is vagyunk, mert ha nagyon gyorsan meg tudjuk hozni ezt az országgyűlési határozatot, akkor lehetőség van arra, hogy az emelt nyugdíjakat már a februári kifizetéssel megkaphassák a nyugdíjasok. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a holnapi napon határozat is szülessék. Ehhez tehát most azt tanácsolom – és magam is azt követem – , hogy korlátozzuk valamennyire magunkat a vitában. Csak erre az országgyűlési határozati ja vaslatra szorítkozzunk a vita során, és az egyéb nyugdíjfilozófiai fejtegetéseket hagyjuk majd meg az 1975/IIes törvényjavaslat remélhetőleg még a tavaszi ülésszak során történő vitájára. Tehát megnyugvással tölt el bennünket a nyugdíjemelés mértéke; meg nyugvással és egyetértéssel tölt el bennünket az is, hogy bár a törvény alapján márciustól kell, de ezt januárig visszautaló hatállyal tesszük meg, és erre különösen szükség van azért, mert a nyugdíjasok táborát igen érzékenyen érintette az a gyógyszerárem elés, amit, sajnos, nem lehetett másképp kompenzálni. Éppen ezért egyetértünk azzal is, hogy most nem a törvényt tudjuk módosítani – hiszen az hosszabb időt igényel – , és kétszer ad, ki gyorsan ad, tehát ezt most egy országgyűlési határozat keretében tudju k megtenni. Tulajdonképpen egyetértünk azzal a törekvéssel is, ami ebben az előterjesztésben már megnyilvánul, nevezetesen, hogy a követőrendszer a tárgyévi rendszerre térjen át. Természetesen tudni kell azt, hogy ennek egy emelkedő inflációs időszakban va n igazán jelentősége. Amikor stagnál az infláció, akkor jelentősége nincs, amikor pedig csökken az infláció, akkor kifejezetten hátrányos azokkal szemben, ahol a követőrendszert veszik figyelembe.
