Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A hadigondozásról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
1392 Tisztelt Országgyűlés! Beszédem befejezéseként röviden arra kívánok utalni: legj obb lenne, ha egy megfelelően – más törvényekkel – koherens javaslat került volna elénk. Erre azonban ma természetesen nincs idő. Arra sincs mód – éppen a kivételes eljárási szabályok miatt – , hogy ez a javaslat megfelelően kijavítható legyen. Úgy gondolom , nagyon nehéz lenne támogatni ilyen körülmények között ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps balról.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni. Nem jelentkezett senki. A vitát lezárom. Kérdezem Pusztai Erzsébet államt itkár asszonyt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem.) Nem. A hadigondozásról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hadi gondozásról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása. Az előterjesztést 15785ös számon, a módosított bizottsági jelentést most az elmúlt percekben 16018as számon kapták kézhez. Most megadom a szót Für Lajos honvédelmi minis zter úrnak, a törvényjavaslat előterjesztőjének. Dr. Für Lajos honvédelmi miniszter expozéja a hadigondozásról szóló törvényjavaslatról, valamint a fegyveres erőknél 1945. március 31. és 1954. október 31. között szolgálatot teljesítettek hadigondozásáról s zóló törvényjavaslatról FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Tisztelt Ház! Megnyugvással jelenthetem, hogy elkészült a hadigondozásról szóló törvényjavaslat, amely közel fél évszázados mulasztást pótol. Benne a létszámukban mára erősen megfogyatkozott idős honfitársainknak kívánunk elégtételt nyújtani. Ezek az emberek a legtöbbet áldozták: életüket, testi épségüket. A túlélő, háborút viselt katonák és családtagjaik életfogytiglan hordozzák a meghozott áldozat külső jegyeit. A testi sérülés szembeötlő, ám en nél is súlyosabb és gyötrőbb a lélek mélyén évtizedek óta hordozott gyász és fájdalom, amit az elvesztett hozzátartozó okozott. Súlyosbította a fájdalmat az elmúlt évtizedek velük szemben tanúsított megdöbbentően igazságtalan politikája. Amíg a világ többi országában tisztelettel gondoskodtak és kegyelettel emlékeztek a háborúk sérültjeire, addig nálunk példátlan módon a támogatást is megvonták tőlük a negyvenes évek végén. A helyzet némileg javult 1967ben, amikor az akkori kormányzat rászorultsági alapon csekély mértékű támogatásról intézkedett. Törvényes szabályozást a hadigondozottak ügyében az első világháború után született, 1933. évi VII. törvény hozott. Ez a törvény a gondoskodást teljes körűvé tette a hadi eredetű veszteséget szenvedettek számára. E nnek alapján folyt hazánkban a hadigondozás 1949ig. Ekkor – mint említettem – súlyosan hátrányos politikai döntés született a hadigondozás felszámolására. A 800000 hadigondozott érdekképviseleti szervezetét betiltották, székházát államosították, a hadigo ndozottak pénzellátását megszüntették. Ezzel mérhetetlen szegénységbe és megaláztatásba kergettek több százezer családot. Súlyosan sérült honfitársaink mély szociális és morális válságba sodródtak. Tisztelt képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjava slat elkészítését is a rendszerváltozás tette lehetővé. 1989 – 90ben újraalakultak a hadigondozottak érdekképviseleti szervezetei. Ezek a
