Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
1388 gyógyszerellátása talán a lényeg, hanem egy patikaprivatizációra való gyors felkészülés – és talán elsikkad az a körülmény, hogy mire való egyáltalán a gyógyszertár. A törvényjavaslathoz a Magyar Piacpárt nevében több módosító indítványt terjesztettem elő. Ezek jelentős részét a bizottság támogatta, egy más részét felhasználta – ezt köszönöm. Néhány koncepcionális kérdésre azonban föl kell hívnom a figyelmet. Az egyik: a törvényjavaslat 6. §a arról szól, hogy bár a miniszter adja ki az engedélyt a gyógyszertár megnyitására – egy konkrétan meghatározott helyre – , e miniszteri határozat ezen pontját egy nála alacson yabb rangú szerv utólag megváltoztathatja. (19.20) Ez egy jogi nonszensz, normális jogászi ésszel nehezen lenne elképzelhető. A módosító indítvány ezt korrigálni tervezte, a szociális bizottság is benyújtotta a saját módosító indítványát ugyanebben az irán yban. Számomra meglepő az, hogy a minisztérium képviselője ezt az indítványt ellenezte a bizottsági ülésen. Szeretném fölhívni a miniszter úr, illetve most helyetteseként államtitkár asszony figyelmét, hogy ebben a vonatkozásban a szociális bizottság javas lata teljesen korrekt, a miniszteri álláspont jogilag téves. S nagyon kell majd figyelni, mit mondanak a zárószavazás során. A törvényjavaslat általában szigorú szakmai feltételeket ír elő arra nézve, hogy ki kaphat jogot – úgynevezett személyi jogot – gyó gyszertár működtetésére. Alapvetően kétirányú előfeltételről van szó: az egyik a gyógyszerész egyetemi diploma, a másik a megfelelő időtartamú szakirányú vagy szakmai gyakorlat – a kettő egyébként nem ugyanaz. A törvényjavaslat 17. §ának egy elbújtatott r endelkezése azonban arról szól, hogy a miniszter teljesen eltekinthet a szakmai előfeltételektől, csak a diploma marad, semmi más. Egy ilyen megoldás kockázatára rámutattam én is módosító indítványomban, de mások is észlelték ezt. A szociális bizottság is előterjesztett egy indítványt ezen elemek fölhasználásával, amely, úgy tűnik, megoldja a problémát. Lehetővé teszi, hogy az egyetemet frissen elvégzett diplomás gyógyszerész szakmai gyakorlat nélkül is kaphasson személyi jogot, ha nincs más eredményes pály ázó – a javaslat szövege szerint "pályázat", de helyesen nyilván "pályázó" – ; másrészt a Gyógyszerész Kamarának ilyenkor vétójogot biztosít a szociális bizottság javaslata. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ez utóbbival túllőtt a célon a szociális bizottság. Aki valamilyen szinten a jogalkotásnak ismerője – vagy volt ismerője – , az tudja, hogy a vétójoggal nagyon csínján kell bánni. Én megértem azt – hiszen az előterjesztés is tartalmazta, illetőleg a bizottsági előadó előterjesztése – , hogy ahol a minisztérium s zakmai álláspontja és a kamarai álláspont eltér, ott a bizottság a kamarával értett egyet. Tisztelt bizottság! Itt tévedtek. Itt a minisztériumnak lett volna igaza, ha lett volna más álláspontja az eredetihez képest. Sajnos, nem volt; ehhez képest ez egy t úlbiztosítás, ami a gyakorlatban gondokat okozhat. A törvényjavaslat kizárja a személyi jogból azt a pályázót, aki a közforgalmú gyógyszertár működtetésével összefüggésben csődeljárás alatt áll. Nem gondolt a törvényjavaslat két problémára. Az egyik, hogy a csődeljárás úgy is végződhet, hogy megegyeznek a felek, megszűnik a csődeljárás, és minden megy tovább a maga útján. Nem gondolt arra a javaslat előterjesztője, hogy ennél van egy sokkal rosszabb megoldás, amikor a csődeljárás eredménytelensége után vagy esetleg csődeljárás nélkül rögtön felszámolást rendelnek el, ahonnan nincs visszaút. A módosító indítvány ezt a problémát két helyen is érintette, a bizottság támogatta; ennek ellenére a megoldás nem tökéletes, annak ellenére, hogy a bizottság az én javas latomat támogatta. Ugyanis a mostani fölállás szerint – a törvényjavaslat szerint – kétfajta módon lesz üzemeltethető magángyógyszertár: magánvállalkozásként vagy betéti társaságként. A betéti társaságnál ismert a csődeljárás és a felszámolási eljárás; a m agánvállalkozónál ez a változat még nincs föltalálva. Hogy ezt a kérdést miként kívánja megoldani a törvényjavaslat előterjesztője vagy bármely bizottság a későbbiek folyamán, nem tudom, de egy biztos: ettől kezdve, ha csődbe megy – a szó igazi értelmében – egy magánvállalkozásként működő gyógyszertár, akkor a
