Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló 1993. évi CXV. törvény módosításáról és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi működési költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számv... - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1364 Köszönöm a szót, Elnök Úr! A vitának nem ehhez a részéhez szeretnék kapcsolódni, de ahhoz a gondolatkörhöz igen, hogy a közalkalmazotti törvény és a népjóléti kormányzat által oly igen szorgalmazo tt teljesítményelv valójában milyen viszonyban van egymással. Ez egy nagyon izgalmas és nagyon lényeges kérdés. Azt gondolom azonban, hogy ezen a viszonyon nem sokat változtat az, hogy a népjóléti kormányzat által elkészített és a Kormány által jóváhagyott kormányrendelet – amely az ágazatban a közalkalmazotti törvény végrehajtásának részleteit szabályozza – egy módosítást szenvedett, illetve nem szenvedett, hanem e módosítással – megítélésem szerint – javult. Ez alapvetően nem befolyásolja a két dolognak a z egymáshoz való viszonyát. Ez a viszony pedig olyan, hogy a kórház összjövedelme attól függ, hogy milyen betegeket és hány beteget bocsát ki, gyógyított meg és ezen belül viszont jogszabály írja elő az egyes közalkalmazottak bérét. A kórházvezetésnek tehá t úgy kell dolgoznia, olyan létszámmal és olyan beteganyaggal, hogy ez a kettő egymással köszönő viszonyban legyen. Ellenkező esetben baj lesz. Ellenkező esetben netán le kell építenie felesleges kapacitásokat, vagy ami az örvendetesebb helyzet – és nagyon sok vidéki kórházban elképzelhető, hogyha túlleszünk a bevezetés gondjain, akkor az a helyzet fog előállni, hogy létszámot kell felvegyen, mert nagyon egyenetlen ma Magyarországon az orvosok elosztása. Ez ismételten felmerül és mindig, ha hozzányúlunk bár hol ehhez a rendszerhez, újra és újra felmerül ez a kérdés, hogy a teljesítményfinanszírozás és a közalkalmazottiság milyen viszonyban van egymással. Ugyanakkor tárgyalva szakszervezetekkel, tárgyalva más érdekképviseletekkel, nem nagyon örülnének egy olya n megoldásnak, amely megszüntetné a kórházi dolgozók közalkalmazotti jellegét. (17.20) Elképzelhető, hogy lesz egy ilyen. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy a népjóléti kormá nyzat nyitott lesz mindig is arra, hogy a vállalkozásnak valamilyen jól körülírt formáját, amely nem viszi be a durva piaci viszonyokat egy valójában nonprofit területre, kinyissa, és akkor ez az ellentmondás vagy látszólagos ellentmondás megszűnjék. Az el lentmondás azért sem olyan nagyon veszedelmes, mivel a közalkalmazotti törvény nagyon eltér a köztisztviselői törvénytől. Nem fix pénzeket jelöl ki, hanem alsó határokat húz meg. Ez a mostani módosítás is alsó határokat húzott meg, illetve pótlékokat vitt be a rendszerbe, amely pótlékok súlyos igényeket elégítettek ki és súlyos feszültségeket is terjesztenek bárhol, ahova pénz áramlik be, a határterületen súlyos feszültség jelenik meg. Én nagyon tisztelem azt a szakszervezeti alapállást, amely azt mondta, h ogy az egészségügy mai helyzetében ezeket föl kell vállalni. Mert örüljünk annak, aki kap, és bízzunk abban, hogy a többi is kap. Nincs más lehetőség. De ahol azt látja egy kormányzat – és itt szeretném védeni a népjóléti kormányzatot – , hogy munkaerőkiár amlás történik alulfizetettség miatt, ott be kell avatkozni. A beavatkozásban egyébként, és itt szeretném, ha kibékülhetnénk, mert most eléggé feszült ellentétet érzek abban, amit a képviselő úr mondott, meg amit én tettem, mi egyeztettünk az önkormányzatt al, azóta jogérvényes, amióta egyeztettünk. Az, hogy az elgondolásunkat nyilvánosságra hoztuk? Számos alkalommal az önkormányzat is nyilvánosságra hozza a maga elgondolását. Én ez ellen soha sem tiltakoztam. Azt hiszem, ez így normális. Két külön szellemi műhely közös célért dolgozik, és aki amit letesz az asztalra, nyugodtan nyilvánosság elé teheti, a másiknak meg nyugodtan módja van azt mondani, hogy ez rossz. Nem mondta, hogy rossz. Erről szól a történet. Azt hiszem, nem érdemes tovább ragozni. De ha úgy látom a képviselő úr bólogatásából, hogy ezen a téren akkor nincs olyan nagy feszültség, akkor én is megnyugszom, és köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Akkor folytatjuk a kivételes eljárást. Me gkérdezem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében ki kíván szólni. Igen. Megadom a szót dr. Eke Károly képviselő úrnak.
