Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 30. szerda, tavaszi ülésszak 18. nap (375.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1309 tag – egy szavazat elvétől; nevezetesen itt már utal az üzletrészarányos szavazás bevezetésére. Álláspontunk szerint a jelenlegi szövetkezeti rendszerben ez nem valósítható meg, ezért ennek elhagyását javasoljuk. A harmadik módosító indítványunk a szétválást eldöntő közgyűlési határozatok számára és a határozati javaslatok előterjesztésére vonatkozik. Mint tudjuk, két közgyűlést kell tartani a szétválás vonatkozásában; az első közgyűlé sen az összes tag fele mondhatja ki a szétválást, míg a második közgyűlésen a vagyonmegosztásban és a szétválás folytán a tagi jogosítványok alakulásában kell dönteni. Mi eredetileg el tudtuk volna fogadni azt is, ellentétben a Kormánnyal, hogy ne az össze s tag fele, hanem a közgyűlésen jelen lévő tagok több mint fele dönthessen a szétválásról abban az esetben, ha a közgyűlésen az összes tagnak több mint a fele megjelent, tehát a közgyűlés az első összehívás alapján is határozatképes. Ez a Kormány, úgy nézz ük, hogy inkább szigorúbb és kötöttebb szabályozást lát megalkothatónak. Ezt is el tudjuk fogadni, de a rugalmas szövetkezeti alakulás talán mégiscsak azt kívánta volna, hogy ne az összes tag felét, hanem a jelen lévő tagok több mint felét preferáljuk. Ugy anis egy szétváló közgyűlés nem úgy indul meg, hogy három ember kitalálja, holnap most közgyűlést hívunk össze, és szét fogunk válni; ennek van egy technikai folyamata – több hónapos viták előzik meg, a tagságon belül mennek a különböző agitátorok, hogy ki hová lépjen be, különböző üzleti terveket ismertetnek. És ha ennek ellenére a tagságnak több mint a fele – az összes taghoz viszonyítva – nem jelenik meg a közgyűlésen, akkor álláspontunk szerint ezt a tagságot törvényi szinten különösebben védeni nem kel l. Ha őket nem érdekli a saját sorsuk alakítása, ha nem kívánnak beleszólni a döntésbe, akkor nem kívánnak! Ehhez mi ne tegyünk olyan szigorító rendelkezéseket, hogy a slendrián, a nemtörődöm tagokat is olyan helyzetbe hozzuk, hogy esetleg őmiattuk nem leh et egy szétválást végrehajtani, mert ők nem mennek el a közgyűlésre, és ezzel egy közgazdaságilag is indokolt és olyan szerveződési folyamatot akadályozhatunk meg, amely – és ezt közösen meg is beszéljük – olyan szövetkezetek kialakítását is eredményezheti , amelyek a feldolgozás, a kereskedelem és a termeltetési rendszer területét, a termelői tulajdon produktumait egy szabályozott rendszeren belül tudja a piacon megjeleníteni és szolgáltatásokat nyújtani a termelés elősegítése érdekében. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nekünk még majd együtt kell gondolkodni, és ezt a lazítási folyamatot meglátásunk szerint folytatni kell, mert a bebetonozott jelenlegi helyzet mindenféle átalakulásnak kemény kerékkötője. Ez tehát az első közgyűlés… A második közgyűlé sről az előterjesztés nem szól, hogy milyen szavazati arányban kell dönteni a vagyonmegosztásról. Értelemszerűen erre is az vonatkozna, hogy az összes tag több mint fele, de mivel a módosításból ez hiányzik, ezt mi be kívánjuk iktatni; az alkotmányügyi biz ottság kivételével ezzel a módosító indítvánnyal mind a Kormány, mind a gazdasági bizottság, mind a mezőgazdasági bizottság egyetért, és így a rendszer, legalábbis az első szabályozásban, már átlátható lesz. A negyedik módosító indítványunk a XI. fejezet e lhagyására vonatkozik, és ez az, ami talán a legtöbb vitát kiváltja. A XI. fejezet külön akarja kezelni a termelőszövetkezeteket mint kört. Annak idején mi – már az Országgyűlésre gondolok – úgy határoztunk, hogy egy egységes szövetkezeti törvényt hozunk létre; korábban volt arról szó, hogy talán ágazati törvényeket is meg kellene alkotni – én ezt is el tudnám fogadni – , de mivel a törvényalkotás úgy alakult, hogy itt egy szövetkezeti törvényről beszéltünk, amelyben, különböző típusok tartoznak bele, így j elen pillanatban egyszerűen nem tudjuk értelmezni, hogy a termelőszövetkezetek hogy kerülhetnek ki egy külön kategóriába, jóllehet sem struktúrájukat, sem pedig a gazdaságban elfoglalt helyüket nézve nem indokolt a külön kiemelésük – mert ez a törvény jele n pillanatban csak két szövetkezeti típusra tartalmaz eltérő rendelkezéseket: a lakás- és takarékszövetkezetekre, mert azok tevékenységi köre egészen más, mint akár a kereskedelmi, akár az ipari, akár pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké. Úgy gondol juk, hogy ezt csak akkor lehetne megtenni, ha mind az ipari, mind a kereskedelmi szövetkezetek, mind a termelőszövetkezetek eltérő szabályozást kapnának e törvény fejezetein belül.
