Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az előadóművészek, a hangfelvételt előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben Rómában létrejött nemzetközi egyezményhez csatlakozá... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
116 hogy ez a magyar gyógyszeriparra nem lesz kártékony , vagy legalábbis rövid távon nem fog problémákat okozni. De ugyanakkor a szerzői jogi törvénnyel kapcsolatos hatásokról nincsen számítás sem, a bizottsági vitán sem volt meggyőző az érvelés, és most az államtitkár úr is csak hitének adott hangot, hogy ez nem fogja negatívan érinteni a magyar kulturális életet. Én azt gondolom, hogy 50ről 70 évre való felemelés azokban az országokban volt célszerű, és azok az országok emelték fel, amelyek importőrök, tehát amelyek külföldre szállítják kulturális termékeike t. Bár a magyar kultúra nagyon míves, és nagyon nagy termékeket tud, és nagyon nagy minőségű termékeket tud előállítani, és ilyen szempontból a kultúra megbecsülése esetleg nagyobb is, mint az ipari termékeinknek, de tisztában kell lenni azzal, nyelvi adot tságaink miatt is, hogy a magyar kultúra nem exportál, hanem importál. Tehát itt az egyenleg igenis negatív lesz. Ezért adtam egy javaslatot, és nagyon sajnáltam, hogy nem volt fogékonyság ebben arra, hogy legalább egy átmeneti rendelkezés lesz. Míg az ipa rjogvédelemnél igenis beépített a Kormány átmeneti rendelkezést, itt is szükség lett volna arra: a műhelyeknek, amelyek előre számolnak azzal, hogy mikor jár le egy szerzői jogvédettség, hogy a kiadásokat ütemezzék, erre nem ad lehetőséget – sajnos – ez a törvény, és így igenis negatívan fogja érinteni a magyar könyvpiacot, 810%os áremelkedést fog ezeknél jelenteni. Említette államtitkár úr itt a GATTszerződést is. Lehetett érezni, hogy a filmesek milyen keményen tudtak fellépni az egész európai piacon a z amerikai filmpiaccal szemben. Sajnos, a nyomtatott sajtónál, a könyvnél nem jelent meg ez az összefogás. Sajnos, az irodalmi lobby nem olyan erős, mint a filmes lobby. De fel kell hívni a figyelmet, hogy ez itten konkrét tény is volt. Pozitívnak kell kie melni a szomszédos jogot, amiről az államtitkár úr is beszélt. De én akkor már úgy gondolom – és ez a legnagyobb problémám a javaslattal – , hogyha már hozzányúltunk a szerzői jogi törvényhez – és mint említettem, egy 1969ben elfogadott törvényről van szó, és már tíz éve folyik az új szerzői jogi törvény előkészítése – , sokkal szélesebb módosításra lett volna szükség. A szomszédos jogok egy részét érinti a javaslat, de ugyanakkor például az Európában elfogadott kiadói jogoknak, műhelyjogoknak az elismertség e nem szerepel, tehát így a tevékenységnek, amelyet egy irodalmi műhely, egy kiadói műhely, egy antológiakiadás, sajtó alá rendezés, kritikai kiadás területén kifejt, a védettsége nem jelenik meg a magyar szerzői jogi törvényben, holott Európában ez már el fogadott. Említette ugyancsak az államtitkár úr itt az alkotók kiszolgáltatottságának a kérdését a Televízióval, Rádióval kapcsolatban, hogy megszüntette a javaslat. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy új függőségi rendszert hozott létre: a korábbi állami Televízióval és Rádióval szemben most az állami szerzői és jogvédő hivatal lesz majd olyan pozícióban, hogy a kollektív jogok alapján nyilatkozzon a szerzők egy bizonyos csoportja nevében az újrasugárzás, az ismétlés, egyáltalán a sugárzás kérdésében. Nem tartom helyesnek ezt a megoldást, Európában épp a szerzői jog területén a szakmai érdekvédelmi szervezetek kapták meg ezt a jogot, így aztán mód van arra, hogy nyilatkozzon a szerző arról, hogy mit kíván tenni műveivel. (17.40) A szakmai ér dekképviseletek keretében ez sokkal demokratikusabb, és egyszerűbben megy, mint egy állami hivatalban. Eredményezheti ez azt is, hogy a szerző, aki például nem szeretné, hogy ismételjék művét, egy hivatalon keresztül a Televízió vagy Rádió megkapja azt az engedélyt, amit ő esetleg nem akarna megadni, vagy sokkal nehezebben, komplikáltan tudná elintézni a letiltást. Tehát összefoglalva azt mondom, hogy egyik oldalról a nemzetközi szerződéshez való csatlakozásunk pozitív, ugyanakkor egy hibrid törvény jön lét re, magán hordozza azokat a régi szabályozásokat, amelyeknek már semmi köze a piacgazdasághoz, a nyitott határokhoz, semmi köze ahhoz a kulturális élethez, amely ma Magyarországon folyik. Ugyanakkor átveszünk – kicsit úgy érzem, nagyon elébe menve – a nemz etközi szabályozásból olyan szabályokat, amelyet más
