Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
1038 A kormányhatározat 8. pontja í rja elő, hogy Miskolcon egy másik ipari park létesüljön. Ennek végrehajtásáért az NGKM fő felelőssége mellett második helyen az Ipari Minisztérium is felelős. Az 1993. január 31i, illetve a folyamatos dátumú határidőmeghatározás természetesen azt jelenti , hogy az előzőekben vázolt kereskedelemfejlesztési alapból elnyerhető támogatás mellett – ahogy azt említette – valószínűleg külföldi pénzügyi befektetők felkeresése, megkeresése a legfontosabb feladat. A kereskedelemfejleszté si alap mellett a befektetésösztönzési alap is szóba jöhet mint forrástámogatás akkor, ha megvan a külföldi pénzügyi befektető. Tehát a második támogatás elnyerésének előfeltétele a külföldi befektető. A köztársasági megbízott által kiadott feladatterv ala pján a munkabizottság elkészítette a miskolci ipari park koncepcióját. Ahogy az elhangzott, az egyetem szakértői, Miskolc város önkormányzata, az Északmagyarországi Gazdasági Kamara készítette a tanulmányt. A költség fedezetére 8 millió Ft támogatást kapo tt a munkacsoport a kereskedelemfejlesztési alapból. A megvalósíthatósági tanulmány ez év júniusára elkészül, és ekkor véglegesíthető a megvalósítás, a működés költségtömege. Kormányzati forrásból – szólt az első kérdés – egy túldimenzionált válságkezelési módszerről hallunk. Nyilvánvaló, hogy ezt nem szabad túldimenzionálni, mert ahogy ön is említette, a szellemi háttér is szükséges, valamint olyan ipari kapacitás, amely mögé érdemes akár szerszámgyártást, akár számítógépes infrastruktúrát, akár közlekedés i, transzport, illetve nemzetközi telekommunikációs infrastruktúrát létesíteni. A pénzügyi befektetők keresése nyilvánvalóan könnyű feladat, ha csak egy évi 1015 millió Ftból dolgozó, 510 szakértőt magában foglaló innovációs csoport, fejlesztési team d olgozik, nyilvánvaló, ha megvalósulnak az infrastrukturális háttéripari beruházások, amelyek már néhány 100 millió Ftos nagyságrendet valószínűsítenek, akkor a működés költségei is komolyabb pénzügyi befektetést, befektetőt kívánnak. A Kormány ebben a pil lanatban a fent vázolt két összeget tudta rendelkezésre bocsátani a pályázati rendszerben, és az önkormányzatok aktív közreműködése azt jelenti, hogy megkeresik azt a helyben meglévő infrastrukturális adottságot, szellemi hátteret, létező szabad munkaerőt, szakképzettségi adottságokat, amelyekkel ha csak néhány tíz, néhány száz fővel is, de megindítható a foglalkoztatás és valamiféle, a pillanatnyi alapanyagiparnál korszerűbb, feldolgozóipari termelés. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) (14.10) ELNÖK (Vörö s Vince) : Köszönöm. Ugyancsak Tompa Sándor képviselőtársunk kíván kérdést feltenni az ipari és kereskedelmi miniszternek A diósgyőri elektroacélgyártás energetikai hátteréről címmel. Tompa Sándor képviselőtársamnak adom meg a szót. Kérdés: Tompa Sándor (MS ZP) – az ipari és kereskedelmi miniszterhez – A diósgyőri elektroacélgyártás energetikai hátteréről címmel TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, a borsodi acélipar reorganizációjával foglalkozó kormányhatározat 1994. febru ár 10én született meg. A határozat szövegéből az a tény, hogy a diósgyőri nagykohó és az acélgyártó konverterek leállítása az igazi döntés, nem derül ki csak az ottani helyzetet jól ismerő szakmai közönség és az ott dolgozók számára. A szakma és a sajtó e zt úgy nevezi, hogy a folyékony- és a szilárdtechnológia közötti választásban az utóbbi mellett döntött a Kormány. Vagyis a szilárdtechnológia alkalmazása – tehát a nagykohó leállítása, lebontása – ennek a határozatnak egyik lényeges eleme. Azaz mind Ózd, mind