Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 7. hétfő, tavaszi ülésszak 1. nap (358.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtti - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP)
11 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. A független képviselők támogatásával szólásra következik G. Nagyné Maczó Ágnes Független Kisgazdapárti képviselő. Napirend előtti felszólalás: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (FKgP) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP) Ti sztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az újkori magyar Parlament történetében példátlan eset történt, ezért kértem szót röviden. Mindenki tudja, hogy 86 abaúji település országgyűlési képviselője vagyok. De sokan vannak itt olyanok, akik 20 – 40 – 50 telep ülés képviseletét látják el. Éppen ezért, ha egy ilyen képviselő valamelyik településen választópolgárainak érdekében tevékenykedik, a többi nyolcvanegynéhány település lakói kizárólag csak a helyi sajtó útján szerezhetnek tudomást arról, hogy az adott pi llanatban hol tartózkodik és milyen munkát végez választott megbízottjuk. S a választóknak állampolgári joguk minderről pontosan tájékozódni. Legutóbb 1994. január 21én több abaúji pap kérésére összehívtam választókörzetem vezetőit, ugyanis a magyar nyelv ű vizsolyi biblia szent földjén több templom és egyházi műemlék katasztrofális állapotba jutott. Elhatároztuk, hogy együtt keressük az anyagi segítség lehetőségeit. Ezért egy rövid, alig tízmondatos nyílt levélben hívtam össze Abaúj papjait a felsővadászi Rákóczikastélyba. E néhány mondatos meghívóhír közlését – ami választói munkámmal egyértelműen kapcsolatos – a megyei sajtó főszerkesztőhelyettese megtagadta. Képzeljék el, 40000 forint fizetett hirdetésként közölte, hogy egy országgyűlési képviselő közé rdekből összehívja Abaúj papjait! 40000 forintért tudhatták meg az igen közelről érintett abaúji hívek, választópolgárok, hogy hogyan, milyen módon és miért hívta képviselőjük Felsővadászra az egyházi vezetőket! Én időben felhívtam a figyelmét a főszerkesz tőhelyettes úrnak arra, hogy ez az eset példátlan, hogy képviselői munkámmal és kizárólag azzal kapcsolatos az esemény, s hogy a 40000 forintos számlát küldjék el Szabad György házelnök úrnak, döbbenjen meg ő is e példán. Természetesen ezt nem merték megt enni. A számlát nekem címezték. Ám amikor a papoknak elmondtam, mennyibe került ez a meghívás, a főszerkesztőhelyettes úr a megyei újságban tízszer akkora terjedelmű nyílt levélben mosakodott. (15.50) Természetesen ő bizonyára nem szabta ki magára a tízsz er 40000 forintot. Ez az eset az abaúji választók mélységes megalázása, mert tudtommal más választópolgárok képviselőjével szemben ilyen tettre még nem merészkedett senki. És van ebben a történetben egy jókora adag vallásellenesség is. Mert amikor a pedagó gusokat, a polgármestereket vagy az abaúji közgyűlést hasonló módon hívtam össze, senkinek sem jutott eszébe, hogy megsarcoljon egy képviselőt pusztán azért, mert a munkáját végzi. Ezt az újságírók is tanúsíthatják. Ráadásul egy osztrák laptulajdonosnak il lenék tudni, hogy ezt a kurucvidéket sarcolták már elegen. (Derültség.) Különben nem kellene azon fáradoznunk, hogy templomaink ne dőljenek össze. Vagy ennek a példátlan esetnek az a sugallata, hogy az a képviselő, aki választókörzetében intenzíven dolgozi k, fizessen is meg érte, mert a kijáró képviselők ideje úgymond lejárt? Vagy az abaúji kibontakozást akarják megnyomorítani, amikor segíteni kellene, nem pedig sarcoltatni? Én ezt a 40000 forintos számlát átadom, csatoltatom a jegyzőkönyv mellé – természet esen kifizetetlenül – mint a magyar kibontakozás és a demokratikus átalakulás szégyenét. Az elnök urat pedig tisztelettel felkérem, intézkedjék, hogy hasonló – példátlan – eset ne fordulhasson elő többé, s
