Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka:
100 Közbeszólás a jobb oldalról: Új koalíció!) … bennünket bizony nemcsak elgondolkoztatnak korábbi szerepünkről… (Zaj és mozgás a jobb oldalon.) …hanem most is meggondolkodtatnak. A koalíciónak most – úgy látszik – megvan a többsége. Mi követeléseket, feltételeket támasztottunk azért, hogy ez az új Kormány jobban működjék. Kérdéseinkre, kéréseinkre vagy követeléseinkre nem kaptunk választ, elutasíttattunk. Mégsem vagyunk teljes mértékben azon az állásponton, mint az ellenzék. Az ellenzék ugyanis tétlenséget – merev folytatást sem, hanem tétlenséget! – , ügyvezetői minőséget követel, kér, ajánl a Borosskormánynak. Azt akarja, hogy ebben a három hónapban voltaképpen ne csináljon semmit, és természetesen ellenzéki mivoltához képest nem fogja megszavazni. Mi sem fogjuk… (Szórványos taps a jobb oldalról.) …mert nem teljesítették követeléseinket – de nemcsak ezért! Mert nem látjuk annak reményét, annak a halvány ígéretét sem, hogy ez a Kormány a tragikus következmények miatt a lehetőséget megragadva él minden új kormány lehetőségével, új programot, nemzetépítő programot terjesszen, akármilyen rövid időre is, a nép elé. Hogy ez nem l ehetséges, mert rövid az idő? Talán jobban meg kellene vizsgálni ezt a kérdést. Négy vagy öt hónap megfelelő idő, elégséges idő komoly programok elindítására. Négy vagy öt hónap elengedő volt, és mi nem is vettük talán észre – és ezért hibáztathatók is vag yunk, ebben a sorban ülő képviselők is, személy szerint magam is – , hogy 90 májusától négy vagy öt hónap alatt milyen rohamos gyorsasággal vesztette el a bizalmat az Antallkormány, hibás intézkedései, hibás passzivitása, belenyugvása, a régi rendszerrel v aló nem elégséges szembenállása következtében. (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Ha veszteni lehet négy hónap alatt, nyerni is lehet négy hónap alatt. A gazdasági kérdések, a Nemzeti Megújhodás Programjának nem teljesülése felesleges ismétlés lenne. Nem ezek alapján teszünk mi szemrehányást azoknak, akikkel valamikor együtt küzdöttünk, hanem pontosan azért, mert mintha hallgatott volna már jóval korábban is, évekkel korábban is ezekre az ellenzéki oldalról jövő ajánlásokra, és nem képviselte a saját eszméit k ellő eréllyel. Úgy vélve talán, hogy az állandó visszavonulás, engedékenység, kompromisszumkötés a demokrácia alaptulajdonsága. Nem hiszem, hiszen ilyen politikai tévedés nem lehetett nagy politikusnak osztályrésze. Nem, kérem szépen, ez a politika nem fol ytatható. Bele van csomagolva az egyre rosszabb költségvetésekbe és az egyre bátortalanabb kitörési kísérletekbe. Talán nincsenek is kitörési kísérletek, és ezért a magyar nép számon fogja kérni ezt a nemzeti oldalt, talán velünk együtt, akik itt ülünk. Me rt a közelmúlt, az elmúlt napok eseményeit is illenék most már tárgyilagosabban megítélni. Valamennyiünk számára megrendítő volt az a sereglés, amellyel a magyar társadalom ezekben az órákban kiállt valami mellett. (Boros Lászlót Trombitás Zoltán váltja fe l a jegyzői székben) (16:00) Természetesen Antall József személye, halála iránti megrendülése is megvolt ebben. De talán különösen az MDFnek, amely megrendezte és Koltay Gábor által megrendeztette ezt a pompás temetést, illenék jobban… (A KDNP és az MDF p adsoraiból: Fuj! Fuj!) … Tényeket mondok, hölgyeim és uraim. (Közbeszólások: Ez nem illik! Ítéletet mondasz.) …Illenék mélyebben ennek a társadalmi jelenségnek a mélyére nézni, hogy mi van itt, mi akar itt lenni. És itt a pillanat, hogy valamit tegyünk. (K özbeszólás: Majd a MIÉP.) Mert mennyire hasonlít ez a gyászos sereglés ahhoz, ami 90ben uralkodott ebben az országban? Aminek valamikor valamennyien részesei voltunk. Még az ellenzék is. Mennyire a nemzeti megújulást akarta, éltette akkor is, ezzel a most ani jelentkezésével is a magyar társadalom. Hogy meri az MDF ezt most kisajátítani? Miért nem használja fel arra, hogy egy új, gyökeresen új Megújhodási Program elkészítésével, legalább elkezdésével újra összefogja az egész magyar társadalmat, ezt a nemzet i oldalt, amely enélkül – hölgyeim és uraim – nagyon közel juthat a megsemmisítő vereséghez. Miért nem ezt fogják fel? Miért a miniszteri tárcákat osztogatják vagy védik? Miért nem azokkal is megpróbálnak szót érteni, akik ezt már jóval korábban is elmondt ák?
