Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
95 Üdvözöljük a médiumok ügyében beígért kezdeményezést is új törvényjavaslat benyújtására. Hogy mennyire fontos lenne ezt a ciklust ezzel a törvénnyel is bezárni, mut atja, hogy Antall József 1990. szeptemberi egyik interjújával csak most, épp a temetés idején ismerkedhetett meg a magyar közvélemény, mivel a Televízió akkori elnöke ennek sugárzását nem engedélyezte. (15.30) A szociális jellegű területeken törekvésünk, h ogy a hátralévő időben is kutassuk fel a javítás optimális lehetőségeit, így a többgyermekes családok, a nyugdíjasok, a leginkább lemaradottak és szükséget szenvedők számára. Továbbra is elő kell segíteni azt a folyamatot, melynek útján a történelmi egyház ak el tudják majd foglalni a küldetésükhöz méltó helyet a magyar társadalomban. Őrködni kell a már meghozott kisebbségi törvény alapján a megfelelő kisebbségpolitikán. A külpolitikában teljes mértékben az európai integráció hívei vagyunk. Az Európai Közöss égekkel a tegnapi napon elfogadott társulási szerződésünk életbelépése után azonnal szükségesnek tartjuk a teljes jogú tagság elnyerését célzó folyamat beindítását. Öt hét múlva érvénybe lép a társulási megállapodás. A Kormány kötelessége, hogy kiharcolja az ebből fakadó előnyöket, és segítse a gazdaság versenyképességének növelését. Elérkezett az idő az Európai Unióhoz való csatlakozási szándék kifejezésére is. A KDNP elvárja, hogy ez a következő fél éven belül megtörténjen. Azért is fontos, hogy nemcsak ü gyvezetői jogkörrel rendelkező miniszterelnökünk legyen, hogy a rövidesen sorra kerülő NATOkonferencián teljes jogkörben képviselhesse hazánkat. E szervezettel kapcsolatban is a lehetőség szerinti minél teljesebb együttműködés, integrálódás hívei vagyunk. Sarkalatos pontunk a külpolitikában a határainkon kívül élő magyar kisebbségek helyzetével való törődés. Úgy véljük, hogy minden leendő új magyar Kormánynak is az e területen már járt utat kell folytatnia, és nem szabad visszasüllyedni a korábbi áldatlan állapotba. Végül, de nem utolsósorban a kormányprogram részleteit tekintve üdvözlöm az új alkotmány megalkotására vonatkozó gondolatot. Ez a mi programunkban is szerepel. Ugyancsak találkozunk az önkormányzati rendszer, az igazságszolgáltatás fejlesztéséne k, a közrend és a közbiztonság megszilárdításának szükségességében, a bűnözés elleni hatékony küzdelem és fellépés célkitűzésében. Érdekeltek vagyunk abban, hogy egész KeletEurópában folytatódhasson a reformfolyamat, mielőbb megszűnjön a délszláv háború. Meghalt miniszterelnökünk szelleme egy keresztény értékrenden alapuló, szélsőségektől mentes Magyarország, egy új, a határainkon túllépő egyesített Európa felé mutat. A kereszténydemokrácia is ezt akarja a Szent Istváni és az európai örökség alapján. Ezek nek a gondolatoknak a jegyében tekintettük át a kormányprogramot, és határoztunk úgy, hogy támogatjuk azt, és természetesen Boross Péter miniszterelnökké választását és új Kormányát. Még egykét gondolatot engedjenek meg. A miniszterelnök halála tulajdonké ppen azt is felvillantotta, hogy ennek az országnak az állapota talán mégsem olyan rossz, mint ahogy azt egyesek állítják. A kiemelkedő nemzetközi személyiségek jelenléte és nyilatkozatai, amelyekkel érdekes módon senki sem vitatkozott, mégiscsak azt mutat ják, hogy jó irányba megyünk, és van alapunk a bizalomra. Egy halál nemcsak érzelmeket mozgat meg, hanem világosabb látást is adhat. Ennek fényében nem tudom, hogyan állhatnak meg olyan – kiemelkedő személyiségek által a közelmúltban tett – kijelentések, m ely szerint a koalíció rosszabb állapotban fogja átadni az országot, mint ahogyan átvette. Én nem hiszem, hogy ilyen képtelen következtetések vezették az embertömegeket miniszterelnökünk sírjához. Én nem hiszem, hogy a magyar nép, amely szívébe zárta a min iszterelnökét, ezekkel a gondolatokkal tette volna azt. Antall József nem merült alá, mint ahogyan azt a Magyar Fórum sugallta teljesen érzéketlenül a magyar valóság iránt, hanem immár a
