Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 20. hétfő, téli ülésszak 1. nap (355.) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NÁDORI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
53 Az is igaz, hogy az elmúlt négy évtized sportvezetésének rövid távú sikerérdekeltsége és a testnevelés és sport átfogó távlati céljai között valós érdekellentétek feszültek. Attól tart ok, ezen a téren nincs még jelentős elmozdulás. Számításba kell venni továbbá azt, hogy a testi és lelki kultúra fejlesztésében természetes módon érintett partner, az orvoslás, az egészségügy, továbbá az orvostudomány még nem fordul, nem fordulhat — feltét elei következtében — a megelőzés, a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés felé, hanem a gyógyítás felé fordul, intézményrendszere szükségképpen betegorientált. A megelőzés nehezen tud utat törni magának az egészségügy intézményrendszerében, mert az túlter helt a betegellátással. Feltehetően ezért nem tudta az egészségügyi kormányzat és a sportirányítás mind a mai napig megtalálni azokat a felületeket, amelyek erősítették volna kölcsönösen kapcsolataikat. Tisztelt Országgyűlés! Sajátos ballasztként nehezedik a testi, lelki kultúra fejlődésére az a tény, hogy az egészségérték nem játszik számottevő szerepet sem az egyén, sem például a pedagógus minősítésében, sem magatartásának elbírálásánál. Nálunk az életmódmintát illetően nem körvonalazódott társadalmi mére tű megegyezés, elvárás. (19.30) Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi méretű egészségromlás orvoslását az érintett kormányok és társadalmi erők az első lépcsőben nem elsősorban a kórházak, az orvosi felszerelések számának növelésé vel, hanem a lakosság egészségre nevelésével, a megelőzés, a testedzés — többek között — feltételeinek megteremtésével kezdik. Arra építik programjaikat, hogy olcsóbb a lakosságot egészségben tartani, mint ismét egészségessé tenni. Ehhez az alapelvhez tart ozik az a kulcsfontosságúnak tartott megállapításunk, amely szerint a rendszeres testedzésnek, a sportnak kedvező életmódszervező hatása van. Szociológiai vizsgálatok, felmérések már az 1970es évek elején jelezték, hogy a lakosság szabad idejében nagyon k evés a sportolásra fordított idő. Ez napi másfélhárom perc volt a különböző vizsgálatok szerint. Az életmód alakulását nehezen megközelíthető gazdaságitársadalmi folyamatok határozzák meg. Állítjuk azonban, hogy az életmód befolyásolható, módosítható, fe ltéve, ha megfelelő módszerrel élünk és ha jól választjuk meg a támadáspontokat. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy a kiválasztott programot gazdasági megfontolásból el lehet vinni a költségkímélő tudatformálás irányában. Erre napjainkban is erős készteté st tapasztalunk az egészségügyi és a sporthatóságok programjaiban. Tisztelt Képviselőtársaim! A tornatermeket, a sportpályákat, uszodákat mindenképpen meg kell fizetnünk; akkor is, ha megépítjük — de akkor is, ha nem építjük meg őket. A Kormány és a társad alombiztosítás egészségügyi önkormányzata mértékadó köreinek megértése, egyetértése feltételezésével állítjuk, hogy a fizikai aktivitásoknak kitüntetett szerepe van az AIDS, az alkohol, a drog és a dohányzás elleni küzdelemben, az ifjúság és a lakosság sze xuális kultúrájának növelésében. Ezeknek az egymással összefüggő, részben egymást semlegesítő, részben egymást felerősítő hatásoknak az együttes kezelése korszerű gondolatmenetet képez. Ezt a felfogást a magunk részéről jónak, támogathatónak tartjuk. Módos ító javaslatunk tehát szervesen illik az előterjesztett törvényjavaslathoz, mivel a fiatal korban elsajátított sportképességek és az ezekre épülő testedzési szokások, valamint az edzettség, a szilárd egészség, a jó közérzet jelentős szerepet játszanak az e gészséget veszélyeztető szokások kialakulásának megelőzésében. Végül utalok arra, hogy javaslatunk összhangban van az Európai Sport Charta ajánlásaival, amelyet elfogadott az európai sportért felelős miniszterek konferenciája Brü sszelben 1975ben s amelyhez két évvel ezelőtt a magyar kormány is csatlakozott. Egészen röviden: az 1. cikkely kimondja, hogy mindenkinek joga van a sportoláshoz — ez szerepel az Alkotmányunkban. 2. cikkely: a sportot mint az emberi fejlődés fontos tényez őjét megfelelő módon kell ösztönözni és támogatni közalapokból. A 3. cikkely — és ezzel befejezem — : a sportot, lévén a társadalmikulturális fejlődés része, az általános politikai és tervezési döntéseket hozó országos, területi és helyi szinteken kell kez elni ugyanúgy, mint az oktatás, az egészségügy, a
