Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 20. hétfő, téli ülésszak 1. nap (355.) - A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodáskihirdetéséről szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
19 egyetértésben mélységesen osztozik a Szabad Demokraták Szövetsége, képviselői rendkívül aktívan, nagyon sok színtéren részt vettek ennek a folyamatnak az előkészítésében, lebonyolításában. Itt tehát olyasvalamit erősítünk meg, mely közös erőfeszítéseink gyümölcse. De pusztán ezért nem lett vo lna érdemes felszólalni, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim. Azt hiszem, érdemes most ezen alkalommal röviden szembenéznünk mindazzal, amit ezen a területen eddig elmulasztottunk. Hiszen akkor, amikor jóleső elégedettséggel vesszük tudomásul, hogy némi késéss el ugyan, de végül is partnereink hatályba léptetik az európai társulási szerződést, kicsit később, mint mi reméltük, de mégiscsak elfogadható időn belül; látnunk kell azt is, hogy mi az, amit mi nem tettünk meg az ügy érdekében. S ezen a téren, ezen a ter ületen bizony van miről beszámolnia a Magyar Köztársaság Kormányának, és van miről számot adnia a magyar Parlamentnek. Hörcsik Richárd képviselőtársam már utalt rá — és én nagyon örülök, hogy erre nagyon korrekt módon utalt — , hogy 1991 tavaszán Kuncze Gáb or frakcióvezetőnk s jómagam egy olyan törvényjavaslatot terjesztettünk elő, amely már akkor szorgalmazni kívánta és gyorsítani a magyar jog és az EKjog harmonizációját. Ezt a javaslatot akkor a tisztelt Ház ugyan napirendre tűzte, de azóta tárgysorozatba nem vette. Örömmel hallom, hogy most megvan a készség mind a tisztelt Ház többségében, mind az Európabizottságban, hogy ehhez a kérdéshez alkotó módon, konstruktívan, s az eddigi mulasztásokat pótolva közelítsünk. Hiszen hogyan tudjuk bizonyítani európai partnereink előtt, hogy meggyőződésünk szilárd és tántoríthatatlan, hogy mi magunk érettek vagyunk és valamennyi feltételt időben teljesíteni kívánunk, ha ezt sem tettük meg eddig, amire pedig lett volna erőnk, illetve ami módunkban állott volna. Tisztelt Ház, jobb későn, mint soha. Semmilyen tragikus mulasztás nem történt, de az utolsó pillanat, hogy a jogharmonizáció terén azzal az elszántsággal és eltökéltséggel lépjünk fel, ahogyan eddig a nemzetközi tárgyalásainkat is vezettük. De nemcsak itt vannak m ulasztásaink. Hölgyeim és uraim, önök, akik az Európapolitikát és a magyar Kormány eddigi tevékenységét jól ismerik, tudják, hogy a felkészülés koordinációja — enyhén szólva — nem volt tökéletes. Nincsenek időponthoz és időkorláthoz tűzött forgatókönyvek, nincs meg a felkészülésnek az a menetrendje, amely világossá tenné, hogy Magyarország rövid időn belül, rövid határidőn belül képes teljesíteni a feladatát. Nem szeretnénk, ha minden feladat a jövő kormányra maradna, a Magyar Köztársaság jövendő kormányát terhelné mindaz a kötelesség, amely már most a társulási szerződés érvénybelépéséből is következik, és az, amelyet egyébként is meg kell tenni. Hölgyeim és uraim, vannak más területen is mulasztásaink. Vajmi kevés történt a tájékoztatás területén. Pap And rás nagyon realisztikusan vetette fel azt a kérdést, hogy a magyar állampolgárok igen jelentős része még nagyon kevés ismerettel rendelkezik Európáról, az Európai Közösségről és a közösségi csatlakozásnak a magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról. Ma nagyon sok honfitársunk a közösségi csatlakozásban bizonyos veszélyeket is lát. S legyünk őszinték, vannak is bizonyos nehézségek és kockázatok ebben a csatlakozásban. Különösen akkor vannak, ha a felkészülés terén ennyire nem történik semmi, mint ahogy nem törté nt. Világosan látnunk kell, hogy Magyarország csatlakozása előnyök széles lehetőségét kínálja föl; valójában nincs alternatívája, de felkészülés nélkül a gazdaság bizonyos szektoraira, a magyar gazdaság bizonyos szereplőire nézve igenis hátrányos következm ényekkel is járhat. Ezekre már most meg kell kezdeni a felkészülést a Magyar Köztársaság Kormányának, s még inkább az eljövendő kormányának pontosan tudnia kell, hogy Magyarországnak mi lesz a helye az európai nemzetközi munkamegosztásban, erre fel kell ké szülnie és fel kell készíteni a nemzetet. Fel kell készíteni az állampolgárokat arra, hogy mit jelent európai állampolgárnak lenni, milyen jogosultságok és kötelességek egész sorával kell megismerkedniük a csatlakozás pillanatában. Mindezt csak azért mondt am el, hölgyeim és uraim, mert most a társulási szerződés kihirdetése kapcsán jó alkalom kínálkozott arra, hogy számot vessünk azzal, amit nem tettünk meg. Ugyanakkor számot kell vetnünk azokkal a lehetőségekkel is, amelyek megnyílóban vannak előttünk. Eze ket a
