Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti - ELNÖK (Szabad György): - KÁDÁR PÉTER (KDNP)
118 Némelyeket kivéve mindannyian reálisan tudjuk, mikor és milyen jellegű döntés születhet Hágában, s hogy addi gra, ha végre is hajtják a döntést, nem lesz mit öntözni. Megnyerhetjük a pert, de a per tárgya elvész. Most hallgatnak a határidőmódosításokat kikényszerítők, hiszen igazolódik: tényleg pusztul Szigetköz. Azt én nem is kérem, hogy szóljanak, de legalább ne akadályozzanak! Mindez azonban nem menti fel a Kormányt a felelősség alól – sem az illetékes minisztert – , hogy újabb tehetetlenségük tovább pusztítja a Szigetköz gazdaságát, az ott élőket. A Szigetközben már az elmúlt évben is jelentős károk keletkezte k. Biztos, hogy a természet mostani téli álmából megint kevesebben fognak ébredni. Kérem valamennyi képviselőtársamat, gondolja át a történteket, értékelje, kik milyen szerepet játszottak a kialakult helyzetben, és mit kell tennünk – mert a további károk n em elkerülhetetlenek. Szigetköz nem bírja kivárni a viták végét: elpusztul. Vannak átmeneti megoldások, és ezek egyetlen értékelési szempontja a szigetközi értékek mentése – függetlenül attól, hogy ez a C változat, vagy a szlovák fél – számunkra egyébként nem elfogadható – elképzelésébe illeszkedike vagy sem. Kérem a Kormányt, haladéktalanul nyújtsa be az ideiglenes intézkedésre vonatkozó tervét, az Országgyűlés vitassa meg a legközelebbi időpontban, és a Kormány haladéktalanul rendelje el a kárenyhítő mun kák megkezdését. Felelőtlenség a további halogatás. A jelenlegi helyzet hasonló ahhoz, amikor jégverés után a parasztember kimegy furkósbottal a földre, ütivágja a megmaradt termést, és azt kiabálja: "Na, nézzük, Istenem, ketten mire megyünk!" Mindannyian megértik, miért mondom: nem lehet várni a kárenyhítő munkákkal a szakértői jelentésekre, sem a politikai igazságokra, mert mire döntés születik, már nincs miről dönteni. A Szigetköz lakossága, polgármesterei többször hiába kérték eddig a realitásokat figy elembe vevő, az emberek, a gazdaság, a természet visszafordíthatatlan kárainak elkerülését jelentő intézkedéseket. A Szigetköz pusztul, nem tud várni. Tudom, hogy az ott élők sem fogják tűrni – és nem is tűrhetik tovább – az intézkedések halogatását. Kérem miniszterelnök urat az azonnali intézkedésre. Köszönöm a figyelmet. (Taps. – Dr. Tarján Lászlóné szólásra jelentkezik.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Kádár Péter a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Napirend előtti felszól aló: Dr. Kádár Péter (KDNP) KÁDÁR PÉTER (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tegnapelőtt Geszten a református egyház megemlékezett néhai főgondnokáról, Magyarország 75 éve meggyilkolt egykori miniszterelnökéről: gróf Tisza Istvánról. A törté nelmi mementót szomorú keretbe foglalta a nemzet friss gyásza. Elkerülve e helyen a históriai eszmefuttatást, engedje meg a tisztelt Ház, hogy ennek kapcsán néhány időszerű gondolatot fogalmazzak meg Tisza István nevének helyreállításáról, műveiről és embe ri vonásairól. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a történelmi Magyarország utolsó megszemélyesítőjének nevét méltatlanul lepi a por: a történelmi tudatzavar és emlékezetvesztés pora. Alakját még mindig az az árnyék takarja, melyet a forradalmi világnéze tek, a nemzeti és polgári radikalizmus, valamint a proletárdiktatúra ítélete vetett rá. Ha csak Tisza személyéről lenne szó, a probléma megoldását bízvást háríthatnánk történészekre. A múlttal való megbékélés azonban – vallom – nemcsak elmélyült és tárgyil agos monográfiák megírását feltételezi – ami történészi munka – , hanem reálpolitikát kíván, amit pedig csak valós nemzeti önszemlélet alapján lehet folytatni, amely önszemlélet kialakítása, társadalmi elfogadtatása már politikai feladat. (9.10)
