Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az 1993. január 1-je előtt megállapított nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint nyugdíjrendszerű rendszeres szociális ellátások egyösszegű kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - BALOGH GÁBOR (független)
911 És ez vonatkozik a jelenlegi önkormányzatokra is, főként rájuk, hogy ezt vegyék figyelembe. Nem szabad megengedni, hogy a t ársadalombiztosítás egy élősdi intézménnyé, hogy így mondjam, mindenkire rátelepülő bürokratikus intézménnyé váljék, amelyik sakkban tartja a Kormányt, a kormányzati kiadásokat, sakkban tartja a biztosítottakat. Nagyon veszélyes irányban haladnánk ezen a t éren. És ezt felgyorsítandó lenne szükség — és én javaslom — a nyugdíjtörvény minél előbbi Parlament elé hozására. Nagy Sándoréktól — mikor a szociális bizottság meghallgatta — megkérdeztem, mikor jönnek elő a nyugdíjtörvénnyel. Nyeltek egy nagyot, azt mon dta: talán 1995 — 96ban. 1995 — 96ig a régi nyugdíjtörvény alapján kell dolgozni. Ez magyarul azt jelenti, hogy addig teljes egészében belterjes gazdálkodásként működhet a társadalombiztosítás, és nem biztosítóként, nyugdíjbiztosítóként, hanem lényegében des potaként a nyugdíjbiztosítottak fölött. Mert alapvetően ezt jelentené — különösen egy harmadik téma, ami szintén ehhez kapcsolódik, az állami garancia kérdése mind a nyugdíjbiztosításban, mind pedig az egészségbiztosításban. Ez lényegében a kiadások fedeze ti vonulatához tartozik. Úgy tűnik, mintha nagyon eltértem volna a tárgytól, pedig nem tértem el. Most lényegében mindenki azt akarja, hogy legyen meg az állami garancia, csak épp azt nem tisztázzák, hogy mi a garancia terjedelme. A társadalombiztosításnak — mint ahogy mondtam — , legalábbis a nyugdíjbiztosítási alapnak a szaldója pozitív az év első felében. Ebben az esetben, hogyha pozitív, akkor az állami garanciát miért kéri annyira? Nagyon valószínű, hogy itt más svindlik is vannak, amire nem akarok rát érni. Egyértelmű, hogy még az idén meg kell határozni az állami garancia terjedelmét, illetve konkretizálni kell törvényi szinten. Nagyon remélem, hogy a Kormány október 31ig — ígéretéhez híven — be fogja terjeszteni a társadalombiztosítás befektetésére é s vagyonkezelésére vonatkozó törvényjavaslatot, mégpedig úgy, hogy az állami garancia terjedelmét is szabályozza benne. Mert csak ezáltal tudja elkerülni azokat a nem kívánatos politikai afférokat, amik már idáig is érték a társadalombiztosítást. A másik n agy témakör, ami elhangzott itt, hogy 1980tól a társadalombiztosítás nyugdíjemelése terén 20%pontos lemaradás mutatkozik. Ez nem a '91től terjedő időszakban — '91 — '92 — '93ban — keletkezett, hanem az azt megelőző időszakban. Tehát lényegében a politikai rendszerváltozás előtt. '90ben volt még egy bizonyosfajta elcsúszás, azt úgyahogy be tudom ilyen kettős fuldoklásunknak, amikor ismerkedtünk az anyagokkal, de már '92 — '93ban ilyesmiről nem beszélhettünk. Ezt egyértelműen kimutatták különben az MSZOSZ sz akértőinek a szakanyagában is. Tehát én nem a saját számításaimat veszem figyelembe, hanem az MSZOSZ számításait. Tehát a másik nagy probléma, ami indokolja, hogy nem ezt a fajta nyugdíjpreferálási, illetve nyugdíjemelési indexálási rendet kell használni, hogy minél korábban ment valaki nyugdíjba, annál alacsonyabb lesz a nyugdíja. Tehát hogy mikor ment valaki nyugdíjba, az nagyon befolyásolja a nyugdíja nagyságát. Ugyancsak problémát jelent a jelenlegi nyugdíjrendszer alapján — és itt a "tól — ig" határ biz onyos értelemben utal rá — , hogy a nyugdíjak összeszűkülnek. Lényegében mind jobban közelednek az alsó decilis felé a fölső decilisbe tartozó nyugdíjak. Hiába fizet 75000 forint után nyugdíjjárulékot az illető, mikor nyugdíjba megy, garantálja a jelenlegi társadalombiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási rendszer, hogy egy pár év múlva az az 50000 forintos nyugdíja nem fog érni többet egy olyan 25000 — 30000 forintnál. Természetesen egy vagy két ember van ilyen, akinek most 50000 forint körüli a nyugdíja. De csak hogy a nagyságot éreztessem, azért mondtam ezt a két számot. Végezetül harmadik megoldásként, harmadik pontként a megoldásokra hívnám fel a figyelmet, amiket részben az előzőkben már említettem, elmondtam: egyértelműen szükségesnek tartom 1995től eg y alternatív nyugdíjrendszer bevezetését, új nyugdíjtörvényt, és ezt legrosszabb esetben, ha nem tudjuk ezeket a nyugdíjakat felbruttósítani, akik most nyugdíjjal rendelkeznek, ezt ugyanúgy, mint ahogy nyugaton is általában szokás, kihalási formában fent k ell tartani. De a '95 után nyugdíjba menők egy teljesen elkülönített nyugdíjbiztosítási alappal indulhassanak, amelyik nyugodtan tudja akkumulálni, felgyűjteni azokat a szükséges pénzeszközöket, amelyek a későbbiek során kiadásra
