Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - KUPA MIHÁLY, DR. (független)
894 Szeretném elmondani, hogy az idei lépések igen erősen lerombolták az ország pénzügyi helyzetét, egyensúlyi helyzetét. Érdemleges hatás nélkül emeltük meg 6%ról 10%ra az áfát, amely felpörgette az inf lációt, leértékeltünk néhányszor, ami szintén inflációs hatású, és most a Jegybank felemelte az alapkamatot is, ami lehet, hogy majd egyszer, hosszú távon növelni fogja a megtakarításokat, de a tegnapi interjú szerint egyrészt visszaveti a gazdasági növeke dés lehetőségeit, másrészt inflációs hatású. Azt szeretném mondani, hogy a kormányváltás óta sikerült azt a szerény eredménytömeget, amit az ország két és fél év alatt összehozott, tönkretenni, lerombolni, ami az ország nemzetközi megítélésében is megjelen t. Az átalakulás és a világgazdasági helyzet mellett meg kéne nézni, hogy milyen okai vannak a kialakult nehézségeknek. Néhányat szeretnék felsorolni. Az egyik ismert, ez a mezőgazdaság válsága. A második nagyon ismert, hogy mi történt a privatizációban és a kárpótlásban, nem is akarom ezt tovább ragozni. A harmadik, amiben én személy szerint nyilvánvalóan felelős vagyok, és ezt nem is fogom soha tagadni, az államháztartási törvény elnyújtása, erősebb szóval elszabotálása, hiszen nem változtak meg a rendsze rek, változatlan struktúrák vannak, és ez emészti fel a pénzt, növeli a költségvetés hiányát. Az állandó késések: erre számtalan példát fel lehetne hozni. Hadd mondjak egyet: másfél éve privatizálják a Magyar Külkereskedelmi Bankot, és ha ez így megy továb b, akkor egyre romló helyzetben tudjuk értékesíteni. Nagyon sok esetben fordult ez elő, és óriási veszteségeket okozott az országnak és az állampolgároknak. Végül a gazdaság irányítása praktikusan szétesett, parciális érdekek jelennek meg. Ha az ember megn ézi azt, hogy az állami költségvetésben, a Vagyonpolitikai Irányelvekben, a különböző elkülönített állami pénzalapokban milyen párhuzamos célok jelennek meg, akkor elképesztő az, hogy külön pénzalapokba, külön stratégiákba költjük el azt a kevés pénzünket, amit együttesen sokkal hatékonyabban lehetne felhasználni. Sikerült elérni egyébként a privatizáció intézményrendszerével, hogy létrehoztunk még egyszer egy tervhivatalt, ami nem egy nagyon bölcs dolog egy piacgazdaságban. Mindez bizonytalanságot eredményez a vállalkozó állampolgárok esetében, a profit- és a teljesítménymotívum igen gyenge, nagyon sokan túlélésre rendezkedtek be, csak a költségeket termelik meg, nem ruháznak be, nem akarnak fejleszteni. A bizonytalanság és a várakozások gyengesége pedig az egyik fékezője a gazdasági felemelkedésnek. Úgy gondolom, hogy '92 második feléig, '93 elejéig a magyar gazdaságban és a magyar társadalomban megvolt a lehetőség és a képesség, hogy rááll egy fejlődési pályára, ami nem gyor sat jelent, nem is lesz soha húsz éven belül. Ha 4%okat elérünk évente, az már egy nagy eredmény lesz ekkora adósságállománnyal, ilyen struktúrával, ilyen helyzetben. De megvolt ez az esély. (9.30) Ez az esély, sajnos, elszállt. Itt szeretném megjegyezni, hogy '92 második felétől a magyar Kormány a Kupaprogramot nem ismerte már, amit az SZDSZ vezérszónoka volt olyan kedves szóba hozni. Mert ez, amit most csinálnak, egyrészt nem program, másrészt semmi közöm hozzá. Tagadom. Lehet persze siránkozni, lehet a zt mondani, hogy politikai fordulatra van szükség, ami egy eléggé érdekes megfogalmazás természetesen. De inkább azt kell megnézni, hogy hogy lehet előrehaladni. Egyetértek, hogy meg kell teremteni a növekedés feltételeit. Ezen kell dolgozni, tudomásul kel l venni azt, hogy addig, amíg ilyen magasak a reálkamatok a hiteloldalon, és ilyen alacsonyak a profitráták, nem fognak az emberek befektetni, nem fognak vállalkozni. Sokkal értelmesebb a pénzt — megéri, kevesebb a kockázata — állampapírba fektetni, betéte kbe elrakni, és várni azt, hogy majd történjék valami.
