Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
892 Erről az Állami Számvevőszék elnöke is szólott tegnap, súlyos törvényi hiányosságként említve ezt. Ez fennáll, egyáltalán kérdésessé teszi a költségvetés komolyságát, de hát nem először. Nem fordult még elő, hogy ez a két dolog: a Kormány gazdaságpolitikai irányel vei megelőzték volna a költségvetést, hogy annak alapján lehetett volna dönteni, hogy a képviselők láthatták volna, hogy valójában mire törekszik a Kormány, többek között a költségvetéssel is. Ilyenformán tehát a legnagyobb ellenvetés ezzel a költsé gvetéssel az, hogy komolytalan, nem lesz betartva. Ezért a MIÉP általában tartózkodik a módosításoktól, attól való féltében, hogy elfogadják. Csupán felhívja a figyelmet néhány képtelenségre, és az ilyen irányú módosításokra abban az esetben, ha más beadja , támogatjuk, ha pedig senki, akkor ezeket kénytelenek leszünk beadni. Ilyenek: nem lehet elfogadni, elhinni, hogy a dologi automatizmusok kiiktatása valóban megtörténhet. Ez annyi intézményt küldhet padlóra — bocsánat a kifejezésért — , hogy ezt nyilvánval óan majd év közben meg kell változtatni, ha így fogadná el az Országgyűlés. Elfogadhatatlan, hogy a Rádió és a Televízió nem kap állami támogatást, és arra lesznek kényszerítve, hogy a felemelt díjakból éljenek meg, amelyeket azonban beszedni senki sem gar antálhat. A Duna Televíziónak is, mint az egész nemzet szolgálatában álló televíziónak is, sokkal nagyobb támogatást tartunk kívánatosnak. Végezetül kell néhány szót szólni ennek a költségvetésnek és általában a gazdasági helyzetnek, a gazdasági politikána k évek óta, '90 óta húzódó összefüggéseiről. Nekem az egész olyannak tűnik fel, hogy ez a Kormány most halmazati büntetésül kapja ennek a költségvetésnek minden terhét, magának az elkészítésnek a terhét azért, mert a maga idejében elmulasztotta megtenni az okat a gazdasági lépéseket, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy most, '93ban '94re vonatkozólag ne ilyen súlyos költségvetést kelljen neki beterjeszteni. De ugyanígy az ellenzék is ugyanebben a hajóban utazik. Most úgy látszik, a költségvetést il lető támadásai nem annyira hevesek, mint az előző időkben voltak. Mit hallottunk például tegnap a FIDESZ vezérszónokától? Azt hallottuk, hogy javasolni fogják, kilátásba helyezték a nagyobb állami támogatást. Nem akarják, hogy az állam kivonuljon sok terül etről, és elképzelhetőnek tartják, hogy a gazdasági növekedést az állam is serkentse. Nos, ez nagyon érdekes. Ezzel fennen hirdetett liberalizmusukat tapossák agyagba, természetes, hogy mi, akik ezt kívülről szemléljük, annyira vesszük komolyan, mint a kom munisták egykori agyagba döngölésének ígéretét. Abban a pillanatban, hogyha odakerülnek, nyilván más politikát fognak folytatni. Mert ez rokonszenves vonás volna, és ha az MDFkormány vagy pontosabban az Antallkormány kezdettől fogva hajlandó lett volna i lyen alapállását, egykor eredeti alapállását a gazdasági életben, a gazdasági politikában megvalósítani, akkor ez mind nem került volna ma így elő. Most a jövendőbeli menyasszony vagy vőlegény áll elő ezzel a tervvel, és ezzel bombázza azt a kormányt, amel yikkel esetleg majd '94ben, amikor ezt a költségvetést meg kellene valósítani, már együtt fog kormányozni. Ki tudja? Reméljük persze, hogy nem így lesz. Az Antallkormány egy percre sem tudott saját, új gazdaságpolitikát felmutatni, Faluvégi Lajos óta csa k a pénzügyminiszterek váltották egymást, de a restrikció maradt, és ennek a nemzeti össztermék végzetes összezsugorodása lett a következménye. Ez pedig elvezetett vagy visszavezetett a teljes hitelfelvételi kényszerhez, kiszolgáltatottsághoz. Így az erede ti terv is kútba esett, hogy a privatizáció bevételeiből fizessék vissza az államadósságot, mert a restriktív politika eleve leértékelte a magyar vagyont, a magyar munkát, és a restrikció — hitelfelvétel — adósságszolgálat körforgásban érdekelt háttérhatalom c sak így tudja fenntartani korábbi korlátlan hatalmát, ha ebből a bűvös körből nem vágja ki magát a magyar gazdasági és pénzügyi politika, egyáltalán a magyar gazdaság. (9.20)
