Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Dornbach Alajos): - SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
70 Természetesen van ellenpont is: így például a "visszaélés csekkel" tényállásánál maga a javaslat kívánja a jelenleg hatályos szabályozás szerinti egyévi szabadságvesztéssel fenyegetettséget két évre felemelni; más helyen pedig — konkrétan az üzleti titok megsértése esetén — magam fogom javasolni a javaslatban szereplő három év felemelését öt évre, olyan súlyosnak érzem ezt a cselekményt — piacgazdasági körülmények, piacgazdasági viszonyok között. Tisztelt Országgyűlés! Ez a többedik anyagi büntetőjogi törvényjavaslat, amelyet a Parlament tárgyal ebben a ciklusban. Minden kritikai észrevételem mellett, amit tettem, meg kell jegyeznem: mind szemléletében, mind színvonalában az eddigi legegységesebb javaslatcsomag került elén k. Én nem hiszem, hogy a lényeget nem érintő módosítások megvalósítása, kisebb simítások után bárkinek fenntartásai lehetnének az elfogadásával kapcsolatban. Megköszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK(Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Szabó Luká cs képviselő úr, a Magyar Igazság és Élet Pártjának vezérszónoka. Szabó Lukács a MIÉPképviselőcsoport nevében SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Büntető Törvénykönyv módosításáról s zóló törvényjavaslat kapcsán… (Közbekiáltások: Nem halljuk! Mikrofonba! — Asztalára pillantva:) Be van nyomva… Zöld is… (Miklós Árpád fölemeli a földre esett mikrofont és átadja a felszólalónak.) Leesett? (Az átvett mikrofont beilleszti a zakója hajtókájár a kitűzött — eddig üres — tartóba, majd kipróbálja:) Halló! (Közbeszólások minden oldalról: Igen! Itt vagyunk! Halljuk!) Köszönöm szépen. Az ellenség műve… Tehát, tisztelt elnök úr, tisztelt Képviselőház, a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényj avaslat kapcsán egy vers címe jut az eszembe: a Kései sirató… Három évvel a rendszerváltozás megkezdése után, három évvel az úgynevezett piacgazdaság, a szociális piacgazdaság építésének elkezdése után, ilyen hosszú késéssel kullog a büntető jogszabályok m ódosítása. Két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy miért csak most; a másik pedig az, hogy az eddigiekből vagy az ezutániakból mit tartanak be és mit fognak betartatni. A "miért csak most?" kérdésére az egyedüli válasz az lehet, hogy mindazoknak, akik az e lmúlt és a jelen rendszernek is haszonélvezői voltak és jelenleg is azok, mindazoknak most állt érdekükben, hogy meghozzák ezeket a törvényeket. Most, amikor a privatizáció döntő része már lezajlott, most, amikor azok a vállalkozások már elkeltek — és olya n módon keltek el, ahogy mindannyian tudjuk — , most, amikor a mezőgazdasági átalakulás már meglehetősen zsákutcába jutott, most, amikor a tömeges privatizáció elkezdődhetne, úgy tűnik, hogy ennek az érdekcsoportnak most állt érdekében ezt megfelelő módon s zabályozni. Minden törvény annyit ér, amennyit abból betartanak. Ebben a törvénytervezetben, néhány kivételtől eltekintve, valamennyi kérdés valamilyen módon már eddig is szabályozva volt — ám az betartva, tudomásom szerint, csak igen mérsékelt körben volt . Mert azok, akiknek a törvények betartása, a bűnök üldözése lett volna a feladata, nem álltak — finoman fogalmazva — a helyzet magaslatán. Külön és hangsúlyozottan kell megemlékeznünk az úgynevezett fehérgalléros bűncselekményekről. Most már a tulajdonhoz jutók nem az utcán és nem revolverrel fognak tulajdont — és nagy tulajdont! — szerezni, hanem az irodák, az intézmények, a hatalom csúcsain — és íróasztal mellett, kulturált körülmények között fognak dönteni tulajdonokról. Hiába érte az egyik bűncselekmén yelkövetés a másikat, hiába kerültek ezek nap mint nap felszínre, én egyetlenegy olyan esetről nem tudok, amikor a bűnüldöző szervezetek olyan módon
