Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - Interpellációk - RÓZSA EDIT (SZDSZ)
670 Bocsássanak meg, igen: kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae az államtitkár úr válaszát? Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 175 igen szavazattal, 1 ellenszavazat és 33 tartózkodás mellett az államtitkár úr válaszát elfogadta. Mádai Péter képviselő úr a Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úrhoz intézett interpellációját a miniszter úr kérésére egy héttel később fogja elmondani. Török Ferenc képvisel ő úr elhalasztotta az interpellációja előterjesztését. Következik Rózsa Edit és Büky Dorottya képviselő asszonyok interpellációja, akik interpellációt nyújtottak be a miniszterelnökhöz Mi a KIA? címmel. A képviselő asszonyok a jóval korábban benyújtott int erpellációjukat, az időmúlás folytán megváltozott körülményekre figyelemmel, újraszövegezték. Az új szöveg későn érkezett el a miniszterelnök úrhoz, illetve a kijelölt miniszter úrhoz, azonban a válaszadásra felkért Surján László népjóléti miniszter úr vál lalta, hogy válaszol az interpellációra, így az elhangozhat. Kérdezem, a képviselő asszonyok közül melyikük… (Rózsa Edit jelentkezik.) Tehát Rózsa Edit képviselő asszony következik. Interpelláció: Rózsa Edit és Büky Dorottya (SZDSZ) — a miniszterelnökhöz — Mi a KIA? címmel RÓZSA EDIT (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Interpellációm elmondása előtt eleve szeretném megköszönni miniszter úrnak, hogy vállalkozott a válaszra. Megmondom őszintén, nem örülök, hogy ezt az interpellációt el kell mondanom, am it még ez év februárjában, később márciusában adtunk be. Szerettük volna, hogyha azok a problémák, amelyekre interpellációnkkal hívjuk fel a figyelmet, megoldódtak volna. Mégis örülök, hogy elmondhatom, hiszen nagyon sok kormánypárti képviselőtársam várta már ezt a pillanatot, hogy végrevalahára kiderül, mi a KIA. Visszatérve tehát a szöveghez: interpellációnkat a Központi Ifjúsági Alap — kevésbé ismert nevén: KIA — működéséről először tehát februárban, majd májusban fogalmaztuk meg. Sajnos a KIA ellentmon dásos helyzete az elmúlt hónapokban csak rosszabb lett. Nem lehet ugyanis tudni, hogy a Kormány mikor és mi alapján, mire fordítja a KIA 190 millió forintját. Hogyan is lehetne tudni, hiszen a Kormány sem 1992ben, sem 1993. szeptember 30áig nem nyújtotta be a gyermekek és a fiatalok helyzetéről, valamint a kormányzati ifjúsági munkájáról szóló jelentést. A szövegtől eltérve, csak hozzáteszem: ez pedig nem egyszerűen csak illendő volna, hiszen erre a Kormányt egy ma is hatályos országgyűlési döntés kötelez i. Ezért tehát kérdezzük a miniszter úrtól: Az első félévben milyen összegű támogatást nyújtottak nyilvános pályázatokra, illetve pályázaton kívül? Milyen érdemi előrelépés történt a fiatalok pályakezdését, családalapítását, lakáshoz jutását segítő tá rsadalmi kezdeményezések és támogatásuk területén? Miniszter úr! Természetesen mi is tisztában vagyunk vele, hogy az egyre súlyosbodó ifjúsági problémák kezelésében nem elegendő az alap évi százmillió forintos állami költségvetési támogatása. Ezért is java soltuk a KIAról szóló törvény megalkotásakor a biztos bevételi források növelését, amit azonban a parlamenti többség, sajnálatos módon, nem fogadott el. Kérdezzük tehát: nőtteke ebben az évben az alap nem költségvetésből származó forrásai? Ha igen, bizto nságos és elegendő lesze ez a jövőben a kormányzati ifjúsági feladatok és társadalmi kezdeményezések finanszírozásához? Ha nem, minek az alapján jutott a miniszter úr és a tárcaközi bizottság arra a következtetésre, hogy 1994ben meg kell vonni a KIA — va gyis az ifjúság —
