Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
604 A helyzet vázlatos bemutatása is kedvezőtlen képet mutathat. Bármilyen furcsa, de külföldről nézve Magyarország mégis biztonságos országnak számít. A számok tükrében a bűnügyileg közepesen fertő zött országok közé tartozunk. 100000 lakosra jutó bűncselekményeket számolva, nálunk ez tavaly 4326 volt. Jobb helyzet csak Európa négy országában van, az öszszes többi országban ez a mutatószám rosszabb. A nagyvárosok biztonságát vizsgálva megállapítható, hogy Budapest a maga 144 000 bűncselekményével és 2 millió lakosával még mindig Európa jó közbiztonságú metropoliszai közé sorolható. A 100000 lakosra jutó bűncselekmények száma Budapesten valamivel több mint 7000. Más fővárosokban ennek kétszerese, sőt h áromszorosa is előfordul. Hozzá kell tennem, a büntető törvénykönyvi szabályozás eltérő jellege és szabályozási rendszere miatt ez az összehasonlítás csak a tendenciák kifejezésére alkalmas. Lehet, hogy e számok tükrében helyzetünk megnyugtatónak tűnik. Az én véleményem azonban merőben más. A lakosság nem érzi magát biztonságban, és a lakosságnak igaza van. Igazát erősítik azok az előrejelzések is, amelyek Európában a bűnözés területén várhatók. Nagy valószínűséggel állítható ugyanis, hogy a bűnözés a követ kező években is emelkedő lesz. E folyamat legjobb esetben is csak fékezhető. Közismert, hogy a rendőrség egyetlen országban sem képes egyedül a közrend, közbiztonság megóvására. Közismert viszont az is, hogy a rendőrségi tevékenység szervezeti, személyi és technikai feltételeinek állandó javítása milyen összefüggésben van a közrend és a közbiztonság állapotával. Bár a rendőrségről szóló törvényjavaslat expozéját terjesztem a tisztelt Ház elé, szükségesnek tartom említeni, hogy a bűnözés növekedése ellen hat ó tényezők a következők is: a belső és külső felügyeleti és ellenőrzési szervek tevékenységének állandó javítása; a lakosság önvédelmi reagálása, a feljelentési kötelezettségek teljesítése, az iskolai nevelőmunka javulása, a civil szféra aktivizálódása, és folytathatnám. Helyzetünk némi bizakodásra is alapot ad. A múlt évben a felderítettségi mutató már nem romlott, 1991ben 27,4%, '92ben 40,2% volt. A rendőrség ezt úgy érte el, hogy 207%kal több ügyet dolgozott fel. A legutóbbi időszak adatai kedvezőbbek a korábbinál. Az elmúlt fél évben a 80as évek végén bekövetkezett ugrásszerű növekedés óta először csekély mértékben ugyan, de csökkentek a bűnözés mennyiségi mutatói, az ismertté vált bűncselekmények száma 7%kal, a sértettek száma 14%kal, az elkövetők száma pedig 9%kal csökkent. Kedvezőtlen ugyanakkor, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár 20%kal, a gazdasági bűncselekmények esetében az elkövetési érték 8%kal, feltehetően valójában ennél lényegesen nagyobb százalékkal növekedett. Tény viszont az is, hogy mindez a rendőrség utolsó tartalékainak mozgósításával, embert és technikát nem kímélő erőfeszítések árán sikerült. Ez azonban eredmény, amire Európa más országaiban alig van példa. A bűnözés olyan európai jelenség, amely súlyosan veszé lyeztetheti a polgárok nyugalmát, sőt a szabadsághoz kötődő értékeket is. Ez ellen erős és centrális rendszerben működő rendőrségre van szükség. Milyennek képzeljük el az erős rendőrséget, milyen követelményeknek kell megfelelnie? Meggyőződésem szerint — é s ebben a felfogásomban az előkészítés munkájába bevont több száz szakember, bel- és külföldi szakértő véleménye is támogat — az erős rendőrség mindenekelőtt depolitizált, centrálisan szervezett, személyi és technikai adottságaiban magasan kvalifikált és h atározott. A rendőrség feladatai széles körűek. A rendőri össztevékenység célja a közbiztonság és a belső rend védelme. Az állampolgárok biztonságát a demokratikus berendezkedésű államok alapvető emberi jogként ismerik el. Az állam feladata ennek a jognak a szavatolása.
