Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalás - ELNÖK (Szabad György):
601 Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólt Horváth László képviselőtársam napirend előtti felszólalásához részben csatlakozik az én felszólalásom is, amennyiben én is a törvények be nem tartására hívom fel az Országgyűlés figyelmét, illetve emiatt kértem szót. 1992ben a Parlament hosszas vita után elfogadta a Munka Törvénykönyvében a Monopolycsoport javaslatát, amelynek lényege, hogy nem maradhat állami vállalat veze tője az, aki az állami vállalattal hasonló tevékenységi körű gazdasági társaságot hoz létre, példáult kft.t. (9.20) Az államivagyonszivattyú legkézenfekvőbb módszere ugyanis, hogy valaki saját társaságába elviszi azt a tevékenysé get, amit az állami vállalat végez, majd a zsíros megrendeléseket átirányítva a gazdasági társaságba, az állami cég egyre veszteségesebb lesz, míg a magánvállalkozás nyereséges. Majd előbbutóbb megjelenik privatizáló cégként, és egy jól virágzó magántársa ság cégeként felvásárolja az állami vállalatot. Mindenki számára természetes kell hogy legyen a még szét nem hordott állami vagyon védelme. Ezért került be a Munka Törvénykönyvébe is ez a vagyonvédelmi intézkedésünk. Törvény tehát van, amely a vagyonátment ést legalább korlátozná, ha meg nem is akadályozhatja — szándék viszont nincs a törvény betartására. Ezt bizonyítandó álljon itt egy eset; egyébként ezért is kértem szót. Egy évvel a Monopolycsoport korrupcióellenes javaslatának elfogadása után, 1993. júl ius 12én levelet intéztem Szabó Tamás miniszterhez, melyben egy szolnoki választóm jelzése alapján jeleztem, hogy a Szolnoki Bútoripari Vállalat — ma már kft. — vezetői saját kft.jükben vélhetően ugyanazt a tevékenységet végzik, mint az anyavállalatnál. Kértem az ÁVÜt, vizsgálja meg, vane alapja a bejelentésnek. Meg kellett volna tehát néznie az ÁVÜnek, vane Szolnokon egyáltalán a magyar államnak bútorgyára, majd azt, hogy az általam megadott néven vane bejegyezve kft., annak a vezetői valóban azonos ake az állami vállalat vezetőivel, mi a kft. tevékenységi köre és így tovább, és így tovább — tehát ennyit és nem többet. Egy hónap elteltével kaptam egy rövid levelet, melyben közölték, hogy elrendelték a rendkívüli, sürgős vizsgálatot, s majd értesítene k. (Derültség a jobb oldalról.) Szeptember elején, a második hónap elteltével, ismét biztosítottak, hogy folyik a sürgősséggel elrendelt, alapos vizsgálat — csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a Munka Törvénykönyve szerint összeférhetetlenség esetén 15 nap on belül fel kell menteni az állami vállalat vezetőjét. Azt is hallottam ez alatt az immár három hónap alatt, hogy egy 1991es vagyonértékeléshez képest állítólag több százmillióval kevesebbre értékelték idén azt a gyárat, amelyben számítógép vezérelte, eu rópai szintű, korszerű gépsorok vannak. Ezt most mind a dolgozók, mind a vezetők természetesen szeretnék privatizálni. Ha azért értékelték volna a vagyonértékelők alacsonyan a gyárat, hogy az ott dolgozók megvehessék, még megérthetném, bár nem helyeselném, mivel össznépi tulajdonról van szó, és nem csak azok tulajdonáról, akik mára a gyárban maradtak vagy esetleg újonnan érkeztek. De fönnáll a veszélye annak is, hogy néhány ember gazdagszik meg ismét, míg a munkásoknak csak morzsa jut. Szeptember 15én újab b levélben sürgettem meg Szabó Tamásnál a választ. A múlt csütörtökön Szabó miniszter úr szóbeli érdeklődésemre azt tanácsolta, hogy írjak egy levelet — immár egy harmadikat — neki, hogy intézkedhessen. Kettőt már írtam, úgyhogy, miniszter úr, többet nem í rok. Mivel választ három hónap alatt sem kaptam egy felvetett kérdésemre, így képviselőként még most sem tudhatom, hogy jogose választóm feltételezése a vezetői vagyonkimentésről. Nem lett volna értelme újabb kérdést sem intézni a miniszter úrhoz; ehelyet t a Parlament tájékoztatását tartottam célszerűnek arról, hogy ennyit ér el egy képviselő, ha közügyekben jár el és beleütközik egyes körök érdekeibe. Míg egyesek gazdagodnak, nekünk marad az állami tulajdonú szélmalom, azzal vívhatjuk privát — bocsánat, m agánosított szélmalomharcunkat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) :
