Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat és a honvédelemről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WACHSLER TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
582 tartják magukat a régi szabályhoz: Maul halten und weiter dienen, azaz finomíto tt magyar fordításban: Csendben maradni és tovább szolgálni. Erre a hozzáállásra valóban lehet építeni. De vajon meddig szabad ezzel visszaélni? A jelenlegi Parlament szerencsésnek mondhatja magát, mert kapott a történelemtől három nyugodt évet, hogy egy s zuverén ország és egy demokratikus társadalom számára megteremtsük, illetve ezen ország és társadalom hadserege számára megteremtsük a működés előfeltételeit, világos feladatrendszert, az ehhez szükséges anyagi fedezetet és a honvédelem rendszerének kerete t biztosító, világos jogszabályokat. Nos, kimondhatjuk, hogy mind ez idáig nem éltünk ezzel a lehetőséggel. És ez az idő, ez a három év — sajnos — nem múlt el nyom nélkül a haderő felett. A kormányzati koncepciótlansággal vívott kilátástalan küzdelemben a hadsereg háború nélkül is rendkívül komoly veszteségeket szenvedett. A fegyveres erők válságban vannak, és a jelenlegi kormányzatnak szemmel láthatóan semmiféle átfogó és megvalósítható koncepciója nincs ennek kezelésére. Mindezek következtében a következő kormány nehezebb helyzetben kényszerül a fontos lépések megtételére, mint az 1990ben lehetséges lett volna. A FIDESZ ezért — sajnos — nem tudja osztani a miniszter úr expozéjából áradó optimizmust, mivel a tárca, illetve a hadsereg vezetése nem rendelkez ik átütő koncepcióval a haderő jövőjével kapcsolatban, éppen ellenkezőleg, úgy látjuk, hogy a minisztérium nem irányítja az eseményeket, hanem azok többnyire csak úgy megtörténnek vele. Az eddigi, reformnak kinevezett féloldalas csökkentések és átszervezés nek kikiáltott hurcolkodások az új követelményeket, elveket és lehetőségeket nem tükrözik. Persze nem is tükrözhetik, hiszen azok nem vagy csak részben kerültek kidolgozásra és elfogadásra. Ezek a változások csak a felszínen mozogtak, és nem voltak képesek arra, hogy reális megoldást kínáljanak a jelentkező problémákra, különösen a haderő szükségletei és a rendelkezésre álló források között egyre mélyülő szakadék áthidalására. Pedig meggyőződésünk, hogy ennyi pénzből is lehetne sokkal ütőképesebb és sokkal hatékonyabb haderőt kialakítani. Olyat, amely megfelel a kor követelményeinek, és olyat, amelyben a katonák látnak perspektívát. Ehhez természetesen a döntéshozók bátorságára és szakértelemre van szükség. S meglátásunk szerint pontosan ez hiányzott a honvé delmi kormányzatból az elmúlt három évben. Elmaradt tehát az átfogó reformkoncepció kidolgozása. Nem alakult ki egy olyan új elképzelés, amelynek keretében kidolgozásra került volna a haderő alkalmazásának új koncepciója, kialakultak volna ennek új alkalma zási elvei, vezetési rendszere, amely lehetővé teszi a katonák önálló kezdeményezését, úgy, hogy ugyanakkor nem gyengíti, nem kérdőjelezi meg a haderő struktúráját és központi vezetését. Tovább folytatódott a haditechnika elavulása és a haderő szervezeti e róziójának folyamata. A hadsereg egyre kevésbé képes alapfeladatának teljesítésére, annak ellenére, hogy ez talán nem szembetűnő, hiszen látszólag megvannak azok a szervezetek és az a technika, amelyek a feladatok végrehajtásához szükségesek. De sem ezek s zínvonala, sem a haderő egészének harcértéke nem felelnek meg a követelményeknek. Ugyanakkor az eddig végrehajtott változtatások értelmetlen és szükségtelen terheket róttak a hivatásos állományra. Mindez nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy már idáig nagyszámú hivatásos katona hagyta el a hadsereget, akiknek munkájára pedig égető szükség lenne. A válságos helyzet kialakulásáért természetesen nem a haderő személyi állománya, nem azok a katonák és a polgári alkalmazottak felelősek, akik a legjobb tudásuk szerint dolgoztak és dolgoznak azon, hogy a nehéz körülmények ellenére is fenntartsák a haderő működőképességét. A megvalósítható politikai és katonai koncepciók iránya, a reform elmaradása és a szükséges anyagi eszközök megtagadása, illetve a meglévők el fecsérlése az elmúlt években olyan helyzetet teremtett, amelyben a haderő saját hibáján kívül az ellehetetlenülés küszöbére került.
