Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - FODOR ISTVÁN, DR. (független) - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
35 megalakult politikai pártok hogyan fognak a Parlamentben működni. Nincs joga ennek a Háznak ebben döntést hozni akkor sem, ha tétele s jogi szabályok lehetővé teszik. (18.10) Ha ezt megteszi, semmiben nem különbözik a korábbi, MSZMP által irányított Parlamenttől, csupán annyi a változás, hogy nem MSZMPirányítás alatt dolgozunk, hanem az ötpárti parlamenti irányítás alatt. Tulajdonképpen az egész házszabálymódosítás a visszarendeződéshez ad jogi biztosítékokat és jogi keretet, lehetővé teszi azt, hogy először megszüntessék a napirend előtti felszólalásokat, illetőleg biztosítja a napirend előtti felszólalást egyes képviselő knek és természetesen viszonválaszként a Kormány tagjainak; ezzel olyan helyzetet alakít ki, hogy a végrehajtó hatalomnak a Parlamentben nagyobb jogokat biztosít, mint a törvényhozói hatalom gyakorlóinak. Tehát a parlamenti képviselőnek kevesebb joga lesz ebben a Házban, mint annak a kormányképviselőnek, aki tulajdonképpen felelős a Parlamentnek. Ez teljes nonszensz, és egyébként alkotmányellenes is. A napirend előtti felszólalások korlátozása tehát a képviselői jogokban olyan korlátozás, amely által a képv iselők egyenlő jogai nem tudnak érvényesülni. Itt utalnék arra, hogy pont a FIDESZ képviselője a vezérszónoki beszédében elmondta, hogy összeütközésbe kerülhetnek egymással az egyéni választásokon bejutott képviselők és a Parlament hatékonysága. Hát ez szá momra elképzelhetetlen, hiszen a Parlament hatékony működése nem függhet attól, hogy egyéni választókerületben megválasztott képviselő 60000 vagy 5055000 választópolgár képviseletében milyen munkát fejt ki. Ez a kettő nem ütközhet egymással. A parlamenti munka hatékonyságának növelése érdekében pedig képviselői jogokat csorbítani nem lehet. Ez alapvetően antiliberális döntés, ami, azt hiszem, a FIDESZ alapelveivel is ellenkezik, ugyanúgy, ahogy a tudomásom szerint legjelentősebb részében liberális Kormány elveivel is. Tehát a napirend előtti felszólalások jogának csorbítása után várható — és már nagyon sok nyilatkozat is volt ezzel kapcsolatban — , hogy a tvközvetítéseket is megszüntetik. Eddig is tapasztaltuk, hogy azok a felszólalások, amelyek várhatóan j elentősebbek, és az ötpárti egyeztetéssel ellentétesek, azok tvközvetítés után kerülnek a Ház elé, de ezt követően, ha napirend előtt politikai kérdésekben nem lehet megszólalni, és várhatóan meg fogják szüntetni a tvadást is, akkor azokat az összefoglal ókat, amelyeket az öt parlamenti párt majd összeállít a Parlament munkájáról, meg lehet nézni. Tehát ha a Parlamentben el is hangzik valami, ami nem egyezik a központi akarattal, ez a közvélemény előtt szinte teljes mértékben elzárt marad, hiszen a parlame nti közvetítéseket nézni sem tudják. Ezt követően már csak abban reménykedhetünk, hogy visszajön az a rendszer, amikor a Südi Bertalanféle szindróma beindult — ugye ezt ismerjük, hogy bezárták a megyei pártbizottságra, amikor el akart jönni a Parlamentbe felszólalni. A független képviselőcsoport számára elfogadhatatlan az a rendelkezés, amikor az öt parlamenti párton kívül megalakult és esetleg alakulóban levő új pártoknak nem biztosítja a Parlament azokat a jogokat, hogy a véleményüket kifejthessék. Tehát a Parlament nem zárhatja le a kapukat, hiszen a demokrácia intézménye társadalmunkban jelenleg még alakulóban van. Nem viselkedhetünk úgy, mintha egy kialakult demokratikus intézményrendszer hátterében próbálnánk az alkotmányos berendezkedést módosítani. Nincs új Alkotmányunk. Nincs új Házszabályunk. Tehát ennek a Parlamentnek addig, amíg új Alkotmány, új Házszabály nem születik, semmi alapja nincs arra, hogy ilyen módosításokkal csökkentse a parlamenti képviselők jogait, és munkájuk elvégzésében ezzel gát olja őket. Nagyon kevés politológiai szaktudás is elegendő ahhoz, hogy valaki rájöjjön, és tudja, azt, hogy amikor a parlamenti munka lényege a bizottságokra helyeződik át, tehát a hangsúly a bizottságokon van, akkor ez a diktatórikus irányítás felé halad. Az öt parlamenti párt ugyanis ezekkel az önmagát körülbástyázó szabályokkal a nyilvános parlamenti politizálás helyett a bizottságra kívánja a
