Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 8. szerda, őszi ülésszak 34. nap (352.) - A mezőgazdaság helyzetéről szóló politikai vitanap folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZILASY GYÖRGY (Magyar Piacpárt) - ELNÖK (Szabad György):
2630 (16.20) Ott, ahol sor került a vagyonnevesítésre, az ország szövetkezetei eltérő módszereket alkalmaztak, de abban megegyeztek, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán a határozatokat előkészítő tszvezetők általában a többszörösét kapták annak, amit az egyszerű tagok. A szabadon választott Országgyűlés elé a Kormány terjesztette be a mezőgazdaságot érintő törvényjavaslatokat. Sajnálatos módon a sor nem egy világos koncepciót tartalmazó földtörvénnyel kezdődött, hanem a különböző részterületekkel foglalkozó jogszabályok megalkotását kezdeményezte. Ez a sajátos jogalkotási logika számtalan visszaélésre adott továbbra is lehetőséget, és alapjaiban járult ho zzá ahhoz, hogy a mezőgazdaságból élő lakosság bizalma a kormányzatban megrendült. Az 1992. évi I. és II. törvény új alapokra kívánta helyezni a teljes szövetkezeti szféra rendszerét, ezért ismét foglalkozott a vagyonnevesítéssel. Azt immár kötelezően írta elő, és a tagokon kívül az úgynevezett kívülállóknak is biztosította a vagyonjuttatást. E törvényhez nem társult végrehajtási rendelet, így a törvényszöveget — a végrehajtás során — a pozícióban lévő tszvezetők kedvükre magyarázgathatták és hozhattak a t örvényhozók akaratával ellentétes közgyűlési határozatokat is. Az 1992. évi II. törvény 11. §a írta elő: "Ha a szövetkezet a korábbi jogszabályok alapján vagyonjegyet adott ki, annak névértékét az új vagyonnevesítés során össze kell vonni és az összevont vagyont kell az összes jogosult között újraosztani." E törvényi előírás betartása esetén az 1992ben vagyonnevesítésre jogosult úgynevezett kívülállók is részesültek volna az 1990ben még csak a tagok között felosztott vagyon arányos részéből. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy a teljes külső ellenőrzés nélkül működő szövetkezetek jelentős része büntetlenül túlteheti magát a törvényi előíráson. A szövetkezeti elnökök által előkészített és a közgyűlések által jóvá hagyatott vagyonnevesítési szabályzatok általában érintetlenül hagyták a '90ben történt vagyonnevesítéseket, így a '92es új vagyonnevesítést a szövetkezeti vagyonnak csupán a felére hajtották végre, azaz a kívülállók már csak ebből a csökkentett alapból részesülhettek. Persze ez az eljárás ország- szerte törvénysértő volt, de hála Németh Miklós ellenőrzési rendszert megszüntető lépésének, erről időben a jogalkotók nem értesültek. A Parlamentben néhány képviselő felszólalt — magam is köztük voltam — és sür gette, hogy teremtsük meg a végrehajtás hatósági felügyeletét, de e képviselői felhívásokkal a földművelésügyi tárca nem tudott mit kezdeni. A vagyonnevesítést a szövetkezeteknek '92. április 30ig be kellett fejezniük. Országgyűlésünk ezt követően egy fél évvel, '92 végén alkotta csak meg a '92. évi LXXXVII. törvényt, amely végre legalább utólag felhatalmazta a megyei földművelésügyi hivatalokat, hogy ellenőrizzék a szövetkezeti törvény, valamint az átmeneti törvény szabályainak érvényesülését. A tömeges v izsgálatok… ELNÖK (Szabad György) : Felhívom képviselő úr figyelmét, hogy kimerítette az időkeretet. SZILASY GYÖRGY (Magyar Piacpárt) Hadd fejezzem be, Elnök Úr, jó? A tömeges vizsgálatok lefolytatásához az említett hivatalok nem rendelkeznek jogász képesí tésű és kellő gyakorlatú szakemberekkel. Ebben a helyzetben a Piacfejlesztési Alapítvány sietett a hivatalok segítségére s rendelkezésre bocsátotta szakembereit… (Az időtúllépés miatt az elnök közbevág:) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. (A szónok sz eretné folytatni, állva marad. — Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! (Ismét Szilasy Györgyhöz fordulva, nyomatékkal:) Köszönöm szépen.
