Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között aláírt szabadkereskedelmi megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK(Dornbach Alajos): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
248 Tisztelt Ház! Európában ma a különböző törvényhozási erőfeszíté sek azt a célt szolgálják, hogy a bevándorlásnak — a beözönlésnek némely helyen — gátat szabjanak, útját állják. Ezek a törvényhozási erőfeszítések nem egyszer konszenzusos alkotmánymódosításhoz is vezetnek, lévén, hogy a közhangulat ezt rendkívüli mértékb en igényli. Az a tapasztalatunk azonban, hogy azok az országok, amelyek korábban nagy létszámú bevándorlást tettek lehetővé, különböző kísérleteket tesznek, nem sok eredménnyel. Egyik ilyen kísérlet, amikor anyagilag ösztönzik a visszatelepülést az eredeti anyaországba, ezt nagyon kevesen veszik igénybe. A másik, amikor a kitoloncolás különböző módszereihez nyúlnak, amelyet a tömegkommunikáció figyelemmel kísér. Általában rendkívüli indulatokat, heves humanitárius természetű reakciókat vált ki, és többékev ésbé ez is sikertelennek bizonyul. Mi 1991ben felismertük azt, hogy a kérdés rendkívüli súlyú, és meg kell akadályozni, hogy olyan létszámú bevándorlás történjen az országba, amely az előbb említett problémákat vetné fel, olyan belső reakciókat eredményez ne, amelyek nem kívánatosak, mint Európa több országában, amint tudjuk, hisz erről híradásokban olvashatunk, televízióban láthatjuk. Mi tudtuk már 1991ben, hogy van az országnak egyfajta végvári jellege, ezért védekeznie kell, és ennek megfelelően szabtuk meg az erre hivatott szervezetek kötelezettségeit. Jelenthetem a tisztelt Háznak: kezdeti bizonytalankodás után mára a szervezetek és a helyes felfogás is kialakult. Külön hangsúlyt kap az is, hogy ugyanakkor menekülteket befogadó ország lettünk, ami nem kis feladat elé állította az erre hivatott szervezeteket. Én úgy vélem, hogy eleget tudtunk tenni a menekültek befogadásával kapcsolatos humanitárius kötelezettségnek, ugyanakkor megakadályoztuk azt, hogy az ország többek között más országok határzárlatai miatt is olyan — erejét meghaladó — befogadásra kényszerüljön, amelynek, mint említettem, különböző negatív hatásai vannak. (17.00) Ez a törvényjavaslat szabályrendszerbe foglalja mindazt, amit szeretnénk elérni. Nem véletlenül szerepel a törvényjavaslatba n itt is, miként az állampolgárságiban korábban a magyar nemzethez tartozók számára meghatározott kedvezmény és előny. Úgy vélem, e helyt nem kell aláhúznom, hogy miért. De azt alá kell húznom ismételten és ismételten: Magyarország nem csábíthatja a határo n túl élő magyarokat, és kívánságunk, hogy saját szülőhazájukban és helyükön találják meg boldogulásukat. De ha egyszer elmozdult valaki, aki a magyar nemzethez tartozik, akkor a másik igény, amelynek eleget kell tennünk, hogy ne harmadik országban keresse a boldogulását, hanem itt, egy természetes befogadó közegben. Én a törvényjavaslattal kapcsolatban szükségesnek tartom hangsúlyozni azokat a korrekt tárgyalási formákat, amelyek kialakultak a különböző bizottsági vitákban. Én köszönöm azokat a módosító ja vaslatokat, amelyek mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék képviselői részéről pontosították — magyarul: javították — a törvényjavaslatot, fő vonásaival egyetértvén. Utalnom kell a jogsértő külföldiekkel kapcsolatban kialakult vitára, amely ugyan békésen zárult, de kell hangsúlyoznom. A bevándorlás nem alapvető emberi jog. Sehol nem az. Más országban sem az. Ezért kezelését is ennek megfelelően kell megoldanunk a törvényjavaslatban is és más konkrét ügyek elbírálásánál is. Ha nem ezt tesszük, hátrányba ke rülünk más országok gyakorlatával szemben. Vonatkozik ez a szankciókra és vonatkozik természetesen az eltávolításra is, amely eltávolítás általánosan gyakorolt eszköz szerte Európában. Mi úgy véljük, hogy minden európai normának egyébként eleget teszünk a jogorvoslatok törvényjavaslatban biztosított módozatai esetében. Én azonban kérem a tisztelt Házat, azt vegye figyelembe, hogy a jogorvoslat lehetősége, és az a tény, hogy nem alapvető emberi jogról van szó, bizonyos disztinkciókat igényel a javaslatban, a mit megfelelő formában beépítettünk.
