Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ)
2449 Frakciónk tagjai é s én sem szavaztam meg ezt a törvényt éppen az előzőekben hivatkozottak miatt. (10.50) Ugyanis elsősorban pont azt tettük mérlegre, szolgáljae a törvény a szociális biztonságot avagy sem; hoze valami lényegi megújulást a szociális ellátórendszerben vagy sem. Az összeadás és kivonás egyenlege negatív lett. Mert ha van is valamelyest, valahol, valamilyen szociális biztonságot megcélzó ellátórendszer, az nem ettől a törvénytől van. E törvény ugyanis nem nyúlt a társadalombiztosításnál lévő szociális ellátáso khoz, így például a családi pótlékhoz vagy az anyasági ellátásokhoz. Nem foglalkozott a nevelési segélyezési rendszerrel, holott ezek a magyar szociálpolitika alapintézményei. A régi tanácsnál alkalmazott formák a jelenlegi önkormányzati rendszerben is jór észt ugyanazok, csak — mondhatni — pepitában… Mit hozott és mit adott nekünk ez a törvény? Elsősorban az önkormányzatoknak adott. Az önkormányzatoknak adta azt a kínt, amit nem tudok máshoz hasonlítani, mint ahhoz, hogyha valaki puszta kézzel vagy legfelje bb csúzlival oroszlánra akar vadászni. Rendszeres kapcsolatban vagyok önkormányzati szociális osztályokkal, irodákkal és egyéb szociális intézményekkel. Hónapról hónapra egyre erősödően tapasztaltam azt a tehetetlenségből adódó keserűséget, amely nem lehet jelen ilyen feladatot végzők körében. Az idegeket ugyanis felőrli az, hogy nap mint nap az a fő mondanivaló: nem tud több segítséget adni. A helyi rendeletalkotás mindenütt megtörtént ugyan, de ez nem tekinthető eredménynek. Ez kizárólag egy törvény által előírt kötelezettség teljesítése volt. Ez még nem jelzi egy rendszer működőképességét. Számtalan megfontolás vezette a helyi képviselőtestületeket szociális rendeletalkotásuk során. Az eredmény azonban a nagyobb városokban az lett, hogy a legtöbbször kén ytelenek voltak a törvény által kínált lehetőségeknél szűkebbre szabni a szabályzókat, mert többek között a bölcsődékben továbbra sincs normatíva, a tankönyvvásárlási támogatásokat — amelyek az általános iskolákban kötelezők — , az étkezési hozzájárulásokat , valamint a szociális intézmények fenntartását is a szociális normatívából kellett kiizzadják. A kisebb településeken viszont a munkanélküliek jövedelempótló támogatása vitte el és viszi el a szociális pénzeket. Azt, hogy miért — felesleges magyarázni a f alusi, nem ritkán 3040%os munkanélküliségi rátát ismerve. Helyeslem és egyetértek azzal, hogy az önkormányzatoknak az állami költségvetésből nyújtott szociális normatívájának meghatározásakor további hangsúlyokat kap egy adott település munkanélkülisé gi helyzete. Ha most az előttünk fekvő szociális törvénymódosítást is abból a szempontból vizsgáljuk, hogy szolgáljuke vele a szociális biztonságot, a válasz megint csak az, hogy sajnos, nem. Ugyanis nem sok olyat tartalmaz, ami az állam polgárainak bizto nságát szolgálná. Sokkal inkább szolgálja viszont az állami önkormányzati szociálpolitika vélt biztonságát. A javaslat három fő témakörben kíván némi változást bevezetni, nevezetesen a gyermeknevelési támogatás, a személyes gondoskodás és az úgynevezett kö zösségi munkavégzés bevezetésével a munkanélkülieket érintő körben. Most, az általános vita során csak a gyermeknevelési támogatással szeretnék foglalkozni, a többi ellátásról a részletes vitában szólok. A gyermeknevelési támogatást — mindannyian örömmel n yugtáztuk — már 18000 édesanya igénybe veszi. Abból a pénzből azonban, ami a főállású anyaságért jár, bizony, nem lehet gyermeket nevelni. Minden bizonnyal emiatt is van lehetősége a főállású anyáknak, hogy napi négy órában dolgozhassanak. Ez viszont nem m inden nehézség nélkül tehető. Egyrészt hol lehet ma négyórás állást találni? Másrészt praktikusan következne, hogy ezek az asszonyok vállalkozzanak vagy ügynökösködjenek, mert itt nyílhat lehetőség az idő igény szerinti beosztására. Ehhez azonban egy másod állású vállalkozói igazolvány kellene. Úgy tűnik, a társadalombiztosítási igazgatóságok az istennek sem akarják kiadni a főállású anyáknak a másodállású vállalkozói igazolványt — állítólag a társadalombiztosítási törvény alapján. Még abban az esetben sem, ha az önkormányzattól főállású munkáltatói igazolást visznek. Főállású vállalkozói igazolványt, azt adnának nekik; de főállású
