Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - Napirend előtti - ELNÖK (Szabad György): - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2429 — de ezekkel az ügyekkel, az úgynevezett tisztelt független magyar bíróság csúsztat le minket a Balkán felé. És ezt nem kellene ha gyni! (9.10) Végtelenül sajnálom, hogy az igazságügyminiszter úr nincs itt… (Dr. Isépy Tamás: Én itt vagyok!) …bár tudom, ő arra szokott hivatkozni — államtitkár úr itt van helyette — , hogy nincs befolyása a független magyar bíróságra. De mitől független ez a magyar bíróság? Az igazságtól független? Mert leginkább úgy tűnik már. Egész egyszerűen nem akarnak lezárni olyan dolgokat, amelyeknek hatalmas közéletromboló hatásuk van. Felhívom a figyelmet arra, hogy igen nagy veszély leselkedik arra a társadalomr a, ahol az adósnak nem kell attól tartania, hogy a tartozását behajtják rajta, a bűncselekmény elkövetőjének attól, hogy belátható időn belül megbüntetik, és a politikai közélet kalandorainak attól, hogy a nagy nyilvánosság előtt tett becsületsértő és rága lmazó kijelentéseikért felelniük kell. Természetesen nem a bíróságok tehetnek arról, hogy vannak adósok, bűnözők és politikai kalandorok, de arról, hogy ezeknek az uraknak nincs mitől tartani, arról már igen. Ha a koalíció soraiból valaki a bíróságokat és az ügyészségeket kritizálja, akkor rögvest felröppen a vád: politikai nyomást kívánnak gyakorolni az igazságszolgáltatás szerveire. Ezzel szemben a valóság az, hogy mi sohasem arra kívánjuk a bíróság figyelmét felhívni, hogy egy adott kérdésben hogyan dönt sön, hanem arra, hogy akárhogyan is, de döntsön végre! Ez pedig nem befolyásolás és nem is politikai nyomásgyakorlás. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Isépy Tamás igazságügyi államtitkár úr kíván szólni. Napirend előtti felszólaló: Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem szeretném hagyománnyá tenni, hogy napirend előtti felszólalásra csípőből tüzel ve kell válaszolni, viszont a képviselő úr oly nagy érdeklődést és figyelmet tanúsított a bíróságokkal szemben, hogy erre kénytelen vagyok válaszolni. Bűnbakot keresni könnyű, találni még könynyebb, de azért elöljáróban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mitológia jelenleg érvényes adatai szerint Justitia istenasszony nőnemű, tehát éppen ezért a bűnbakságot a nemi eltérés miatt nem tudjuk felvállalni… (Zaj, derültség, taps.) …de nem is lenne értelme, mert a mulasztást és az ügyek elhúzódását rossz helyen keresi a képviselő úr. Kétségtelenül a bíróság tekintélyének növekedése és a bíróság megbecsülése mutatkozik meg abban, hogy ma már nem számít alkotmányos jogszabálynak az, ahol a bírói út mint jogorvoslati lehetőség nem biztosított. Kétségtelenül t últerheltek a bíróságok. Kétségtelen, hogy az Országgyűlés mindent elkövetett a maga részéről abban az irányban, hogy a bíróságok tekintélye és anyagi megbecsülése növekedjék. Ennek ellenére betöltetlen bírói állások vannak. Én őszintén mondom, nem tartozo m a csípőből tüzelő cowboyok közé, ide is fegyver, lőszer, pisztoly nélkül jöttem, tehát a statisztikai adatokat nem hoztam magammal, hogy az egy éven túl elhúzódó ügyek száma egyre kisebb. Lidérces álmaimban nekem is előjön, hogy recsegveropogva omlik ös sze a bíróság épülete, de felébredve azt kell látni, hogy ezek a magyar bírák azért szépen kitámasztják ezt az épületet, és tárgyalnak, tárgyalnak, és igyekeznek eleget tenni annak a kihívásnak, ami a jogállamiság vonatkozásában velük szemben érvényesül. A z, hogy az ügyek elhúzódnak… egy adott büntetőügyben nem tetszik ismerni a tényállást, tehát nem lehet tudni, hogy milyen bizonyítást kell felvenni abban az ügyben, tehát nem a tárgyalás kitűzésének elmaradása, vagy a bíró lustasága, vagy az igazgatási fel adatok összeomlása miatt történik meg. Az adott konkrét ügyben meg kell nézni, hogy mi az oka az ügy elhúzódásának.
