Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 6. hétfő, őszi ülésszak 32. nap (350.) - Napirend előtti - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH LAJOS (MIÉP)
2392 A cikkben leírtak tovább mennek. Értelmezésük szerint az elnök nem csupán elkötelezett harcosa a választáson kisebbségben ma radt szociálliberális blokknak, hanem külföldi segítséget is hajlandó hívni a magyar többség elleni védelmül. Európa, segíts! — könyörög a cikk szerint, a külföld nem nemzeti, nem keresztény vagy konzervatív erőinek beavatkozásáért. Az eset nem példátlan — lásd Kádár János, 1956 — , de hihetetlen. (Zaj.) S mindenképpen megalázó. Megalázó az országra nézve. Megalázó, mert lejáratja Magyarországot. Azt a látszatot kelti, mintha nálunk egyesek politikai ellenfeleik ellen külső, mondhatnám, internacionalista szö vetségesek segítségével akarnának szellemi háborúba vonulni. Azt a látszatot kelti, mintha a választások eredménye elleni fellépés lenne szükséges. Ezzel demokráciánkat sekélyesebbnek mutatja, mint amilyen az valójában. Azt a látszatot kelti, mintha a Parl ament nem lett volna elég bölcs, amikor az ország elnökét választotta. De megalázó a köztársasági elnök jogi méltóságára nézve is, hiszen már régóta nem az oly népszerű Árpi bácsi méltóságáról van szó, hanem arról, amiről még lehetne. A Magyar Köztársaság elnöke címének, pozíciójának méltóságáról, amely méltán lehetne olyan közjogi méltóság, mint az alkotmányos monarchiák politikán felül álló uralkodóinak méltósága. A jogi konstrukció ugyanis — mint azt önök nagyon jól tudják — ehhez adott. Íme, nem csupán a jogi konstrukció számít, hanem a személy is. Megalázó, hogy ma sok gyanútlan — idézőjelben mondom — , jól tájékozott polgár Európában azon gondolkodhat el, vajon a magyarok elnöke miért nem a magyarokat hívja segítségül, ami önmagában is furcsa, és egyébk ént is, miért pont hozzánk jön árulkodni saját államára a magyar elnök — kérdezheti az olasz polgár. Kevesen bántak el oly csúnyán hazánk becsületével történelmünk folyamán, mint ez az interjú. Ezért hát azzal a kéréssel fordulok a magyar Országgyűléshez, hogy vizsgálja ki ezt a példátlan esetet. Természetesen nem az elnök kivizsgálásáról és nem egy olasz újság elleni vizsgálatról van szó, mint azt néhány bérfélremagyarázó már beállítani igyekezett. Míg az előbbi, az elnök elleni vizsgálat nem lenne ugyan képtelenség, de politikailag olyan feszültséget termelne, amelyet lehetőség szerint kerülni kell, addig az utóbbi, tehát egy külföldi lap kivizsgálása önmagában teljesen képtelenség is volna. A javaslat nem is erre irányul. Javaslatom szerint — amely a Mag yar Igazság és Élet Pártjának teljes támogatását bírja — magát az esetet kell kivizsgálni, az elnök és a lap közötti affért. Különös tekintettel az elmondottak és a lap által leírtak egymáshoz való viszonyára és persze a magnószalag épségére. Megítélésem s zerint a javaslat egyaránt illik a jelenlegi szociálliberális ellenzék és a kormánypártok logikájához. Talán ezért volt könnyű a szükséges számú támogató aláírásnál többet gyűjteni. Egyrészt egyes nem prejudikált, előítélet nélkül tekintett, de fontosnak t artott politikai következményekkel vagy színezettel bíró ügyekben az ellenzék nem szűnik meg vizsgálóbizottság felállításáért kiáltani. Lám, újra itt van számukra egy lehetőség. A kormánypártok pedig tiszta logikával és politikai bölcsességgel felépített t ettsorozatukkal ugyanennek a lépésnek a küszöbére jutottak, hiszen a koalíciós levél — amelyet Kónya Imre olvasott fel a plenáris ülésen — tartalmilag válaszolatlan maradt. Mi maradt hát eszközként hátra az ügyek tisztázására az elnök üres válaszlevele utá n? Csak a tényfeltárás. Minden párt részvételével, paritásos elven, de következetesen. Erre kérem ma önöket. Több mint három évvel ezelőtt előítéletek nélkül ültem le ebben a Parlamentben. Biztos vagyok abban, hogy legtöbben ugyanezt mondhatják el magukról . Azóta sokat megtudtunk a kulisszák mögötti tényekről, de még ez sem koptathat bennünket annyira el, hogy ne objektív vizsgálatot folytassunk egy ilyen kényes esetben, hanem ehelyett a politikai csatározások, gyanúsítgatások, viszonvádak számát növeljük t árgyszerű, vizsgálóbizottság által elvégezhető tényfeltárás helyett. Az előterjesztés nemcsak az én kérésem. Talán az utolsó lehetőség az elnök elleni indulatok korrekt, házon belüli elintézésére. És a kormánypártoknak arra, hogy határozott kiállást tanúsí tsanak. Hölgyeim, uraim, bízom önökben. Kérem a javaslat támogatását. (Szórványos taps.) Határozathozatal
