Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - Interpellációk - ELNÖK(Vörös Vince): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
240 Hadd mondjam el, képviselő úr, hogy igaz, hogy áprilisban fogalm azták meg az interpellációjukat, mégis rendkívül aktuális ez a kérdés és nagyon élő a probléma. Nem tudok úgy vidéki rendőrkapitányságra vagy főkapitányságra látogatni, hogy ezt a kérdést ne vetnék fel a rendőrök az egyik legsúlyosabb problémaként. A tiszt elt képviselő urak által Nógrád megye viszonylatában bemutatott helyzet: a 25%os túlmunka és az azt csak részben ellensúlyozó illetmények, a létminimum alatt élők elfogadhatatlanul magas aránya sajnos nem tekinthető egyedinek, sőt egyes rendőri szerveknél napjainkban ennél sokkal súlyosabb gondokkal kell szembenézni. Ezek közé sorolhatók az előzőeken túlmenően a hivatásos állománnyal szemben támasztott, a polgári életben általánosan elfogadottnál magasabb erkölcsi követelmények, így a kiegészítő vállalkozá si tevékenységek folytatásának a tilalma, a megfelelő példamutató életvitel szükségessége, valamint az, hogy a rendőri állomány jelentős része lakóhelyétől távol teljesít szolgálatot. Mindez a megélhetési költségek növekedése irányába hat, amelynek a kompe nzálására sajnos kielégítő források ma sem állnak rendelkezésünkre. A kialakult helyzet alapvető oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendőrség 1993. évi költségvetésében nulla százalékos dologi és bérautomatizmus szerepel, tehát nulla növekedés szerepel az előző évhez képest és ez, tekintettel az egy év alatt bekövetkezett áremelkedésekre, mintegy 2,5 milliárdos veszteséget jelent a rendőrségnek az 1992. évi kondícióihoz képest. Ez pedig forráshiányként jelentkezik a rendőrség költségvetésében. Ebben a r endkívüli feszültségekkel terhelt pénzügyi helyzetben kell a közbiztonság megszilárdítására irányuló egyre növekvő s ugyanakkor teljes mértékben jogosnak tekinthető társadalmi elvárásoknak megfelelni. Ez csak a mozgósítható belső tartalékok, a személyi áll omány és a technikai eszközpark optimálisat messze meghaladó igénybevételével, leterheltségével oldható meg, ami hosszú távon határozottan nagyobb ráfordításokkal lesz majd csak pótolható. A központi források hiányában a rendőrség vezetése rákényszerült ar ra, hogy a fejlesztési forrásainak egy részét a napi működés fedezetére csoportosítsa át, illetve, hogy a dologi kiadások terén korlátozó intézkedéseket vezesen be. Ez a gyakorlat azonban egy bizonyos határon túl, amelyet jelenleg is alkalmaznak a rendőrei nk, már nem alkalmazható, ellenkező esetben a megkezdett szervezetátalakítási folyamatok nem lennének finanszírozhatóak. Az előzőekben bemutatott súlyos probléma mellett ugyanakkor le kell szögezni azt is, hogy a rendőrség vezetése kiemelt figyelmet fordít a személyi állomány egzisztenciális és szociális helyzetének a javítására, a leghátrányosabb helyzetben lévők megsegítésére. Így az 1993as költségvetési évben a minimális beosztási illetmények, amelyre még ráépül a rendfokozati illetmény, amely jelenleg 2000 forinttal alacsonyabb a Magyar Honvédség azonos kategóriáinál, és a szolgálati pótlékok is átlagosan 14000 forintra, tisztek esetében 17000 forintra kerülnek megemelésre. Biztosított az egyes szervek bűnügyi felderítési hatékonyságához kapcsolódó bűnü gyi átalány, illetve a közterületi pótlék fedezése is. Mindezek azonban — sajnálatosan ezt kell mondanom — nem tekinthetők olyan intézkedéseknek, amelyek generálisan alkalmasak lennének a személyi állomány szociális és bérhelyzetének javítására. További sú lyos problémát jelent, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott járandóságok fedezetét is a jóváhagyott költségvetésből kell kigazdálkodni, ami egyértelműen a béralapon jelentkező, eredetileg a hivatásos állomány jövedelmi helyze tének a javítására szánt megtakarításokat terheli. (16.10) És ez nem kis feszültséget okoz a két állománycsoport között. Csak a probléma súlyát érzékeltetendő szeretném jelezni, hogy az ez évre prognosztizált inflációval lépést tartó illetményemelés — ami még nem jelentene előrelépést, csak a tavalyi helyzet