Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 6. hétfő, őszi ülésszak 32. nap (350.) - Napirend előtti - ELNÖK (Szabad György): - SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
2384 voltam önhöz és a Kormányához, miniszter ú r, mint amennyire a kormánykoalíció ezt a maga helyén megteszi. Továbbá azt gondolom, hogy éppen az ön tárcájának hatáskörébe tartozó távközlési törvény volt az egyik legjobb példája annak, hogy az ellenzék kritikáira, építő jellegű kritikáira, javaslatair a tekintettel az ön Kormánya az eredetileg benyújtott és szakmailag meglehetősen alacsony színvonalú javaslatot átdolgozta, és ennek eredményeképpen a távközlési törvény óriási többséggel került elfogadásra, szinte minden képviselő támogatta a Parlamentben , függetlenül attól, hogy melyik oldalon ül. Az ellenzék fő funkciója természetesen az, hogy kritizál. Ezt néha gúnyolódva teszi meg, ahogy néha ön is gúnyolódva szól hozzá különböző kérdésekhez. Azt sem tagadom, hogy néha a Parlamenten belül és azon kívül gyűlölködő hangok is hallatszanak, de hogy ezért kit mennyire terhel a felelősség, arra csak azt tudnám mondani, hogy a miniszter úr jobban tenné, hogyha először a saját portája előtt söpörne, és ilyen kampány jellegű hozzászólásokkal, amelyekkel Török Fe renc képviselőtársamat vádolta, nem mérgezné tovább a Parlament levegőjét, legalábbis a választási kampány előtt néhány hónappal semmiképpen. Köszönöm. (Nagy taps a bal oldalról.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Schamschula György miniszter úr kíván refle xióval élni. (Zaj.) Miniszter urat illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kuncze Gábor frak cióvezető úr feladatának megfelelően megpróbálta megvédeni Török Ferencet… (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Sikeresen!) …minden tiszteletet megérdemel ezért a tevékenységéért. Úgy gondolom, eleget kell tennem azon felszólításának, hogy tájékoztassam a Házat ezekről a telefonkoncesszióügyekről, amelyek szerinte — és lehet, hogy igaza van — nem tudatosultak eléggé a lakosságban. Kérem szépen, hogy a Parlament mikor fogad el egy törvényt, azért nem elsődlegesen vagy nem kizárólagosan a Kormány a felelős, a Parlament a felelős, de hadd hívjam fel a tisztelt frakcióvezető úr figyelmét, hogy a távközlési törvény körülbelül hat hónappal korábban életbe léphetett volna, ha a köztársasági elnök úr bizonyos ellenzéki pártok vagy párt, nem tudom pontosan, felszólí tására nem kért volna alkotmánykontrollt, tehát hat hónappal előrébb lehetnénk ma. Ami pedig a lényeget illeti: én nem tudom, hogy 20 társaság várte arra, hogy megjelenjenek a helyi koncessziók, de az én tudomásom szerint 60 telefontársaság létesült az or szágban, amely be van jegyezve, nem tudom, hogy a másik 40 mire várt volna. De hogy világos legyen a helyzet, a következő stratégiát választottuk: megkérdeztük Magyarországon az önkormányzatokat, hogy kívánnake önálló telefonhálózatfejlesztésbe kezdeni, és ott, ahol erre lehetőség volt, megadtuk a koncessziót, illetve koncessziós kiírást kezdeményeztünk azokra a területekre, ahol az adott körzeten belül az önkormányzatok 51%a igényelte a koncesszió kiírását. Ennek alapján az országnak körülbelül a felébe n, az 54 primer körzetből 25 primer körzetben kiírtuk a koncessziót, amelyeknek a benyújtására január 3ig van lehetőség. Tehát semmiképpen nem igaz az, hogy ez teljesen bizonytalan vagy elhatárolódó. Ma is várjuk azt, hogy vajon ki milyen tőkéscsoportot t udott létrehozni, milyen fejlesztési terveket tud előterjeszteni, és nagyon szívesen biztosítjuk a lakosság önszerveződésének a felhasználását akár a hírközlés fejlesztésére is. Nagyon rossz példák is vannak azonban, és erre szerettem volna rávilágítani. A z egyik legrosszabb példa az úgynevezett Első Pesti Telefontársaság, amely három budapesti kerületben, mint ahogy erről már volt alkalmam szólni, beszedte a pénzt a lakosságtól. Felvette a kapcsolatot a Kontraxszal, megbízta a Kontraxot, hogy kezelje a pén zét, mármint a telefontársaság pénzét, és amikor a Kontrax tönkrement, magával rántotta az Első Pesti Telefontársaságot is. Az akkor keletkezett kár körülbelül 1 milliárd forint, amelynek döntő részét az a 17000 kisrészvényes kellett hogy viselje, aki bead ta a pénzét ebbe a vállalkozásba. Ha vannak itt a három budapesti
