Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - Kérdések - ELNÖK(Vörös Vince): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
221 megállapodjanak egy később megkötendő szerződés tartalmában, teh át mintegy előszerződést kötve a jövőt illetően a jogviszonyukat rendezzék. Természetesen mindez nem jelenti azt — és szeretném megnyugtatni a képviselő urat és mindazokat, akik sérelmesnek, becsapottnak, rászedettnek, megtévesztettnek érzik magukat — , hog y ne fordulhassanak a szerződés semmissé nyilvánítása, megtámadása vagy egyéb forma alapján az illetékes bírósághoz, ha úgy érzik, hogy ők a szerződési ajánlattal, amit ön itt részletesen, mint személyes résztvevője is egy eseménynek, érzékeltetett. Tulajd onképpen — ha jól értettem — az ön véleménye szerint egy palástolt szerződésről van szó, hiszen a megbízás keretében valójában vevőként lépett fel arra nem jogosult, megbízott, meghatalmazott jogi személy. Ez nyilvánvalóan — ha bizonyításra sor kerül — egy olyan leplezett szerződés, amely valóban a törvény céljával ellentétes módon kívánta eredeti pozícióba, tulajdonosi pozícióba juttatni azt, aki egyébként arra nem lenne jogosult. Kérem, tessék ezekben az esetekben, amennyiben a megbízó úgy érzi, hogy a sz ándéka nem erre irányult, hanem egészen másra, forduljon a bírósághoz. Elég hosszú megtámadási határidőket biztosít a magyar jog: a tévedés, megtévesztés és egyéb okok felismerését követően hosszas gondolkodási és keresetbenyújtási lehetőség van. Tehát ezt általánosságban mondom. Még egyszer azonban a kérdésére röviden összefoglalva a válaszom: azt itt a Házban senki sem igényelheti — gondolom, képviselő úr sem — , hogy egy alakulóban levő piacgazdaság körülményei között a felek kezét — egyébként szabályos, törvény feltételének megfelelő, a különböző tilalmakat és az ilyenkor szokásos előírásokat, amelyeket a kárpótlási törvény is meg más is rögzít — megkötve, röghöz kössünk valakit, a fordítottját elérve annak a már remélem csak jogtörténeti múltnak tekinthe tő helyzetnek, amikor az volt megtiltva, hogy vásároljon valaki. Most nem lehet megtiltani, hogy eladjon valaki. Ennek természetesen vannak konzekvenciái, adó, pénzügyi, kockázati tényezői vannak. Ami a dolog lényegét illeti — és ezért van jelentősége anna k, hogy erre ma itt sor kerül — : azt hiszem, ez is azt bizonyítja, hogy egy sokkal hatékonyabb, sokkal intenzívebb propaganda, felvilágosítás, valódi, a kárpótlásra jogosultak érdekében kifejtett munkára van szükség. A Kormány a maga részéről mindent meg k íván tenni ennek érdekében. Természetesen az ügyért olyan sokat vitázó és dolgozó képviselőknek is és másoknak is ez a feladata. Mi a magunk részéről igyekszünk ennek eleget tenni. Kérem a kérdésre adott válaszom tudomásulvételét. ELNÖK(Vörös Vince) : Köszö nöm miniszter úr válaszát. Dr. Suchman Tamás, a Magyar Szocialista Párt képviselője kérdést kíván feltenni dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez a gabonaforgalmi vállalatok privatizációjának tárgyában. Közlöm képviselőtársammal, hogy a választ dr. Sza bó János földművelésügyi miniszter úr adja meg. Megadom a szót. Kérdés: Dr. Suchman Tamás (MSZP) — dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez — A gabonaforgalmi vállalatok privatizációja tárgyában SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A gabonaforgalmi vállalatok privatizációjának két iránya volt. Egyrészt a közepes és kis nagyságrendű malmok értékesítése, privatizációja. Egyrészt, ami látható volt, az a gabonatárolóhelyek egy kft.be történő bevonása, majd privatizációja . Marcaliban egy 38000 tonnás, tehát 3800 vagonos tárolót érintett ez az intézkedés. A megyében, Csurgón és Siófokon összesen ugyanennyit, az ország 11 megyéjében 21 településen összesen 410000 tonna tárolóhelyet. A kft., a GAMSZOV, amely átvette könyvjóvá írással ezeket a tárolási kapacitásokat, részvénytársasággá alakult. Eredetileg úgy volt, hogy tekintettel a gabonatárolás stratégiai szempontjaira, az élelmiszerstratégiai szempontokra, többségében állami tulajdonú és kisebbségében privát tulajdonú lesz a vállalat. Ma — információim szerint — az arány teljesen megfordult, 3070%, de csak 30% az állami tulajdon.
