Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
2166 Különösen érdekes volt ez a működés az iparban mint az elosztásra, az újraelosztásra aspiráló legnagyobb szektorban. Kitűnő szociológusok — neveket is szívesen idézek: Csanádi Máriát, Szalai Erzsébetet vagy Voszka Évát, akik hosszan foglalkoztak a késő Kádárrendszernek a makroszociológiájával — kimutatták, hogy például az ipari minisztériumok vagy később, am ikor összeolvasztották azokat: az egy ipari minisztérium, amelynek az eredeti funkciója az lett volna, hogy a Kormány előretolt bástyája legyen a gazdaságban, a hatalmi viszonyok megfordulása következtében pontosan az erős perifériának az előretolt bástyáj a volt a kormányzatban, amelyen keresztül a maga javára igyekezett minden elegendő erővel rendelkező erőcsoport befolyásolni az újraelosztás folyamatát és kívülről vezérelni azt, amelyet az eredeti szabályok szerint tulajdonképpen középről kellett voln vez érelni. Elmúlt egynehány esztendő, nézzük meg, hogy mi a helyzet ma. Először is, a költségvetés a nemzeti jövedelemnek igen nagy részét — valahová a 7080%os sávba eső részét — központosítja, és azok a gazdasági és társadalmi szereplők, akik korábban az é rdekérvényesítésüket elsősorban a kozpont irányába végzett érdekérvényesítéssel, érdekkifejezéssel bonyolították, gyakorlatilag ma is ezt teszik. Az átmeneti elbizonytalanodás után, amelyik valamikor 1990 — 91 táján következett be, ezek a csoportok újra felá lltak, sőt egyesek közülük sokkal erősebben álltak fel, mint ahogyan az elbizonytalanodás következtében — mondjuk így, az ismert bokszhasonlattal — a padlóra kerültek. Gondoljunk a mezőgazdaságra. A mezőgazdaság átvészelte vagy visszaverte azokat a törekvé seket, amelyek a mezőgazdaság hagyományos szervezeteinek a megbontására irányultak. Nem állítom, hogy ez teljes mértékben így történt, de nagyrészt, jelentős mértékben így történt, és a régi érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek újra talpraálltak, sőt, ellentétben a Kádárrendszerbeli, túlnyomórészt vagy kizárólag gazdasági érdekkifejezéssel és érdekérvényesítéssel, amint azt a Parlament előtti tüntetés mutatta, politikai érdekkifejezésre és érdekérvényesítésre is törekedtek. Itt egy pillanatra megá llok, és lábjegyzetet vagy magyarázatot fűzök a saját gondolatmenetemhez. Én most ezt a folyamatot nem kívánom minősíteni. Azt hiszem, hogy erről egy külön vitanapot vagy vitahetet is tarthatnánk, hogy a mezőgazdasági szerkezetnek vagy általában a gazdaság i szerkezetnek és a szervezeti struktúráknak az átalakítását hogyan kell értékelnünk, hogyan kell leírnunk, rögzítenünk, hogyan kell értékelnünk, hogyan kell minősítenünk — ez egy külön vita tárgyát képezheti. Engem most ennek a jelenségoldala, a fenomenol ógiai oldala érdekel, tehát, hogy mi van. Szerintem az van, amit az előbb elmondtam. De ugyanez a helyzet — mondjuk például — a szakszervezetekkel, akik a bérből és fizetésből élők bizonyos köreinek az érdekeit képviselik, ráadásul itt a szakszervezetek tú lélték, és megerősödve kerültek ki a vagyonfelosztási folyamatokból, a társadalombiztosítás és a nyugdíjbiztosítási önkormányzatokban való nagy súlyuk révén gyakorlatilag nagy gazdasági hatalomra tettek szert, a vállalatokban az üzemi tanácsi választások következtében — igen erőteljes befolyásra tettek szert a közvetlen üzemi viszonyokban, ők kötik a kollektív szerződések túlnyomó részét, és a legnagyobb partnerként ülnek ott az érdekegyeztető tanácsban, és — jól látjuk a különböző sztrájkokon keresztül, h ogy — ugyanarra a központi újraelosztásra irányul az ő érdekvédelmük, mint amelyikre irányult öt évvel, nyolc évvel, tíz esztendővel ezelőtt. (18.40) Most el lehetne sorolni a többi szereplőt is, és akkor rájönnénk, hogy az újraelosztáshoz viszonyuló érdek csoportoknak és érdekérvényesítési törekvéseknek, azok irányának ebben a sajátos — kerék, tengely- és küllőszerű — szerkezetében nincsen lényeges változás. Van — természetesen sokféle változás van benne, tehát én nem a változás tényét akarom tagadni, hane m azt mondom, hogy a változások felszíniek, és a működésmódok, mint a mélyben ható nagyobb erők és nagyobb szerkezetek, fennmaradtak.
